Ugrás a tartalomra

Kötelező papi cölibátus

Reagálva ezekre:

No, lássuk csak, hogy is állunk ezzel?

A Szentírásban az Egyház elöljárói házasok voltak, ki is van kötve, hogy aki püspökségre törekszik, legyen szíves egyszer házasodni. Hogyan változott ez meg?

Mikor jelent meg a cölibátus?

Egyháztörténelmi ismereteim szerint a sivatagi szerzetesekkel, akik megelégelve az államvallássá lett kereszténység hitbeli és erkölcsi fellazulását „kivonultak a világból”. A cölibátus az ő életmódjuk volt. A szerzetesek – a nyugati, latin Egyházban – akkor lettek igazán elfogadottá, és akkor terjedtek el, amikor közösségbe szervezte őket Szent Benedek. Tehát a cölibátust is közösségi életformaként fogadta magába az egyház.

A felszentelt egyházi szolgák, vagyis papok úgy kerültek kapcsolatba a cölibátussal, hogy a szerzetesek közül egyre többen léptek be ebbe a szolgálatba, egészen addig, míg a papok többsége szerzetes is volt. Így nem volt nehéz a váltás, hogy minden pap egyben a cölibátust is meg kell tartsa, mert a kettő összefonódott.

Kérdés

Jó dolog e papjainkra szerzetesi életmódot húzni szerzetesi ház nélkül? Így a szerzetesnek nevelt papjainkat valójában magányos életmódra nevelik. A magány nem Istentől való, ő közösség. Így se papi szolgálatát nem tudja ellátni, de szerzetes sem lesz.

Most mi az ábra?

Az, hogy teológiailag világos a helyzet, de az Egyház nem érett a változásra: Félelem attól,

  • hogy ha most törölnék el a kötelező cölibátust, a már felszentelt papok – akik természetesen nem oldhatók fel e kötelék alól – tömegével hagynák el a szolgálatot, mert identitásválságba kerülnek,
  • és a felszentelésre kerülők pedig – akik szintén tömegével lennének – olyan változásokat is hoznának, amire nincs szükség (mint a II. Vatikáni Zsinat utáni nagy felbolydulásban).

Nehéz helyzet. Én nem lennék pápa. Ha tétlen vagyok, az egyik párt kívánja a fejem, ha belekezdek, a másik elégedetlen párt távolítana el.

Konklúzió

Szerintem nem az egyházi vezetésben van a probléma. Hanem az Egyházban, amely nem tudja befogadni a változást. Ha vezető lennék, nekem is az lenne a feladatom, hogy fenntartsam a rendet. Csak az igazán karizmatikus vezetők mernek olyan változásba belekezdeni, amelyek megingatja a vezetésük alatt állók rendjét.

És csak a hívő szentek mernek belekezdeni ebbe úgy, hogy tudják: nem fogják tudni befejezni, mert nem élnek odáig. Na, ezért tartom szentnek XXIII Jánost, aki tudta hogy halálos beteg és összehívta a II. Vatikáni zsinatot. Ez nem volt ésszerű és bölcs. Egyik cégvezető sem merné megtenni. Ez isteni út volt. Ilyen pápa fog belekezdeni a kötelező cölibátus megoldásába.

Szentlélek Úristen, tedd meg ami rajtad múlik, és adj erőt ahhoz, és annak, akinek cselekednie is kell, hogy akaratod teljesüljön.

Címkék

Hozzászólás

Péntek Zsolt (nem ellenőrzött) 2008. 03. 05., sze – 18:18
Én elköteleztem magam. Azért tényleg nehéz kérdés. Remélem sokkal nehezebb kérdések is megoldódnak. pl.: Szereném, ha minél többen rátalálnának az igaz Istenre, aki szeret minket. Ha rátalálnak nem hagyják el és mind egyénileg, mind közösségileg megélik hitüket... Tisztelettel: Péntek Zsolt (csongrádi káplán)

Új hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.