Még mindig álmodom arról az Egyházról, ami miatt elküldtem kedves Fiamat a szőlőmbe. A Fiú körül van ugyanis az Országom, amelyet ajándékul szántam azoknak, akik újra hisznek.
Soha nem adom fel, hogy egy az Ország megvalósuljon Jézus tanítványai, apostolai és utódai közt felállt Egyházban. Beleadtam magam ebbe a tervbe és részese lettem azzal, hogy a Szentlélek velük maradt.
Miről álmodom? Arról, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az Igazság ismeretére. Hogy olyan lesz ez az Ország, mint a hegyre épült város, mely létét eltitkolni nem tudja, és amely vonzani fogja oda a kívülállókat, hogy csatlakozzanak. Hogy a benne élők új életet kezdve életükkel a Mesterüket követik. Hogy annyira világos lesz, köztük, velük, ott vagyok. Hogy a benne élők egy családként gyülekeznek össze körülöttem, a családfő körül.
Minden álmom erről szól: hogy az örömhír, hogy Jézusban körül létrejött az Isten Országa, mindenki számára hirdetve van, és újra lehetősége legyen minden embernek hinni bennem. Mert nem tudok lemondani erről a rögeszmémről, hogy szeretem mindazt, amit alkottam, bármivé is lett. És a golgotai kereszt óta nem alszik ki bennem a remény, hogy képes újra hinni bennem az ember és megtérni hozzám, ha meglátja: önmagamnál is fontosabb ő nekem. Addig álmom nem nyughat, míg ezt fel nem kínálom mindegyiküknek. Akkor majd megnyugszom: mindent megtettem szőlőmmel.
Valójában ez csak elmélkedés, nem prófétai szó. Egy lelkipásztori tervezés kapcsán született a a Szeged-Csanádi egyházmegyéről.
Új hozzászólás