Akkor tehát nem vagyok karizmatikus. A múlt héten megkérdeztem Bartha Angélát, hogy mit is jelent karizmatikusnak lenni. Azért kérdeztem meg, mert én is megpróbáltam megválaszolni a kérdést előtte. Ugyanazt a választ adta, amit én is önmagamnak: „Az a karizmatikus, aki a karizmatikus megújulás egyik közösségéhez tartozik.”

A legnagyobb mítosz, hogy a Karizmatikus Megújulás egy mozgalom.

Addig míg a kívülállók sorolták be ebbe a kategóriába, addig nyugodt voltam. Elvégre jó szándékból tették, ha nem is ismerték elég jól azt, amiről beszélnek. De egyre úgy látom, hogy a magyarországi karizmatikus vezetők sorolják be ebbe a kategóriába: karizmatikus közösségeket akarnak, karizmatikus közösségek regionális és országos találkozóját.

Már elég sokat láttam, és már nagyon elegem van ebből a mentalitásból. Ez a karizmatikus mítosz így szól: „A rögtönzés a Szentlélek működésének tere”. Vulgárisabban, érthetőbben: Ha nem készülünk fel egy szolgálatra, az tök jó, mert a Szentlélek ekkor jobban tud készülni. (Mert ha felkészülnénk, akkor ezzel korlátoznánk Isten működését.) Na, ez egy nagy marhaság.

A felkészülésben Isten nélkül készülnénk fel? Miért ne lehet Istennel, a Szentlélekkel együtt készülni?