Tabíta

Alcím
Péter, azt tetted, amit Jézus.
Nap száma
9.
Igehely
ApCsel 6-9
Napló

Úgy tette Péter (ApCsel 9,40), ahogy látta az elöljáró lányánál Jézust. Hegyet mozgatott el, illetve – Lukács szavai szerint – eperfát gyökereztetett a tengerben (Lk 17,6).

(Ön)gyilkos Isten?

Alcím
Nehéz Isten tervét felfogni, Pál később titoknak nevezi, mely lelepleztetett. De Isten terve akkor is grandiózus, ha nekünk jobb, kíméletesebb ötleteink lettek volna.
Nap száma
8.
Igehely
ApCsel 2-5
Napló

„Isten elhatározott terve és előretudása szerint átadatott” (ApCsel 2,23). Emlékszem, a TEÓ-n még tanultam szótériológia bibliai paradigmákat, és a szolidaritást preferáló tanár mindig magyarázta, hogy hát „Isten nem küldte a biztos halálba a Fiút” (szabadon idézve). Igen, Isten nem úgy küldte Jézust mint egy modern kori hadvezér, de csak azt olvasom, hogy terve és előretudása (προγνώσει τοῦ θεοῦ) szerint történt. Lehet, hogy nehéz ezt felfogni, megérteni, de az nem járja, hogy letagadjuk. Ettől még nem Isten a gyilkos.

Lebénultak

Alcím
Amikor tenni, cselekedni kell.
Nap száma
7.
Igehely
Lk 23-24; ApCsel 1
Napló

„Az egész sokaság, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verve hazament.” Lk 23,48 Előb olvassuk róluk: „A nép bámészkodva állt ott.” (Lk 23,35)

Van, amikor késő már cselekedni, a lehetőséget elszalasztottuk. Velem is volt már, hogy lebénultam egy váratlan helyzetben, amikor szólni, cselekedni kellett volna, de képtelen voltam – pedig az lett volna a helyes. Csak néztem, hogy mi történik, ahelyett közbeavatkoztam volna, bármi kevés esélyem is lett volna a dolgokon változtatni.

Isten álma rólunk

Még mindig álmodom arról az Egyházról, ami miatt elküldtem kedves Fiamat a szőlőmbe. A Fiú körül van ugyanis az Országom, amelyet ajándékul szántam azoknak, akik újra hisznek.

Soha nem adom fel, hogy egy az Ország megvalósuljon Jézus tanítványai, apostolai és utódai közt felállt Egyházban. Beleadtam magam ebbe a tervbe és részese lettem azzal, hogy a Szentlélek velük maradt.

Sír

Alcím
Isten látogatása nekem mit fog jelenteni? Engem is siratni fog?
Nap száma
6.
Igehely
Lk 19-22
Napló

Azt mondja más helyen Jézus, hogy aki őt látja, magát Isten látja. Jézus sír, siratja Jeruzsálemet, amikor meglátja (Lk 19,41). Az Atya is képes ezek szerint sírni – és nem olyan, mint a filozófusok Istene. Mikor sírt az Atya?

Miért sír Jézus? Mert Jeruzsálem nem ismerte föl meglátogatásának idejét (τὸν καιρὸν τῆς ἐπισκοπῆς σου). Isten látogatása áldás vagy ítélet.

A lehetőség adva van mindenkinek. Van, aki képes hinni (Lk 20,39), és Jézus nem teketóriázik.

Kigúnyolták

Alcím
Hogyan reagálnak a farizeusok – vagyis az igazán vallásosak – arra, hogy nem lehet két Úr?
Nap száma
5.
Igehely
Lk 15-18
Napló

Jézus a Lk 16-ban a hamis intézőről, a világ pénzügyi okosságáról, a hűségről, s legvégül arról beszél, hogy nem lehet két Úrnak szolgálni: Istennek és a mammonnak is. Érdekes, hogy Lukács így folytatja: „Hallották mindezt a kapzsi farizeusok, és kigúnyolták őt.”

De miért gúnyolták ki? Mert naiv és hogy fel fog kopni az álla? Miért? Mi gúnyolni valót mondott Jézus? Azért, mert meg találta jegyzeni, hogy nem lehet két Úrnak szolgálni? Ezen felháborodni lehet, nem gúnyolódni… Talán a vallási fanatizmusát gúnyolták? Az megeshet… ma is.

Nem viszonozható

Alcím
Szeretni azt, aki nem képes viszonozni – ez az igazi.
Nap száma
4.
Igehely
Lk 12-14
Napló

Jézus a szegényeknek, bénáknak rendezett lakomáról mondja: „Így boldog leszel, mert ők nem tudják azt viszonozni neked.” (Lk 14,14) Szerintem ezt az Atyjáról mintázta. Isten az, aki vendégül látja a bénákat, sántákat, és attól boldog, mert azok nem képesek viszonozni a vendégszeretetet. Boldog, hogy igazán szerethetett.

Na, mi jó katolikus, mi vissza tudjuk fizetni neki. Mi, katolikusok, értjük a dolgát, hogy kell imával, ájtatossággal Istent boldogtalanná tenni. Szegény Isten!

+1: Ezt hogyan kell érteni? „Adjátok el amitek van, és adjátok oda adomány gyanánt…” (Lk 12,33) Kettős – szerzetesi-világi – erkölcsi magyarázatot vallók kíméljenek a magyarázatukkal! Hogyan kell ezt érteni?

Szerény Jézus?

Alcím
Szerény = aki magát kevesebbre értékeli, mint ami.
Nap száma
3.
Igehely
Lk 8-11
Napló

Ugye, legyél alázatos és szerény. Mert ez erény. Mi is tulajdonképp a szerénység: önmagunkat kevesebbnek értékelni, mint akik vagyunk – főleg mások előtt. Mások előtt mindig kicsinek kell mutatkozni. Ez a elvárt hierarchikus szerénység.

Ezzel szemben Jézus így beszél önmagáról nagy tömeg előtt: „Nagyobb van itt Salamonnál… nagyobb van itt Jónásnál.” (Lk 11,31-32)

Mellesleg kétszer mondja a mai szövegben, hogy az égő lámpát nem azért gyújtják, hogy véka alá rejtsék.

Jézus a provokátor

Alcím
Helyes-e olyan helyzetben is hirdetni Isten népe között az evangéliumot, amikor számítani lehet arra, hogy ezzel botrányt okozol?
Nap száma
2.
Igehely
Lk 5-7
Napló

Helyes-e tudva és akarva botrányt előidézni azzal, hogy Isten népe között kinyilvánítod az igazságot, az evangéliumot?

Sokszor azt gondoltam, hogy a szeretet, a keresztényi az, hogy kerüljük a konfliktusokat, a nyílt vitákat, ahol az ellentétes gondolkodások ütközhetnek.

De itt van Jézus a béna és az elszáradt kezű ember meggyógyításakor és nem így tesz. Pontosan azért, mert „ismerte gondolataikat” (Lk 5,22; 6.8) – vagyis számított arra, hogy ellenkezni fognak vele és nem sok esélye volt annak, hogy a farizeusok elfogadják a szavát, mégis kimondta az igazságot. A helyzetet ma így jellemeznénk: provokálta a farizeusokat. Csak azért is meggyógyította őket és megbocsátotta bűneiket, mert ott voltak a farizeusok. Hogy lássák a különbséget. Hogy esélyük legyen megtérni. Jézus nem visszakozott arra gondolva, hogy botrányt okoz.

Ma tanultam valami Jézustól:

  • Az evangéliumot akkor is fel kell kínálni, amikor várhatóan el fogják utasítani.
  • Az evangéliumot pláne akkor kell felkínálni, amikor azok hallhatják, akik ellenkeznek vele. Nem számít mekkora botrányt csapnak ebből.

A kérdés már csak az bennem: „elvileg hívők” közösségében is alkalmazható-e ez? Ott is érvényes, hogy nem számít a botrány, amit az okoz, hogy az igazságot nem rejtik el, és hogy elutasítják a „szentek”?

Illés

Alcím
Az ujjongó próféta?
Nap száma
1.
Igehely
Lk 1-4
Napló

A kereszten Jézust hitetlenül úgy tekintik, mintha Illést szólítgatná. Pedig Illés már eljött: János volt az (Lk 1,17) – ez eddig nem tűnt fel nekem. Sikerült e népet készítenie az Úr küldöttének? Nem nagyon, pedig elég szigorú és borúlátó volt.

Az utolsó próféta volt, aki amikor először találkozott a Messiással egyből felismerte és ujjongott. Pedig még csak magához való esze sem volt még, hisz még csak magzat volt. (Lk 1,41). Ez tetszik, igazi próféta.

Ugyanis úgy szerette Isten a világot, hogy saját egyszülött Fiát adta oda, hogy egyetlen benne hívő se vesszen el, hanem örök élete legyen.

Οὕτως γὰρ ἠγάπησεν ὁ θεὸς τὸν κόσμον ὥστε τὸν υἱὸν τὸν μονογενῆ ἔδωκεν, ἵνα πᾶς ὁ πιστεύων εἰς αὐτὸν μὴ ἀπόληται ˹ἀλλὰ˺ ἔχῃ ζωὴν αἰώνιον.