Nézzétek, már fél éves vagyok: hatvanhat centiméter és hét és fél kiló.

A papírt nagyon szeretem, olvasni még nem tudok, de az ízük nagyon jó; galacsingyárt nyitok. Ja, almát már önállóan eszek; segítség, lassan felnőtt leszek!

A legnagyobb újdonság: Mászok, mint egy teknős, az egész lakást elfoglalom. Próbálnak lefoglalni valami játékokkal, de én mindent meg akarok ismerni.

Állni még nem tudok, de azért már próbálkozom! Beszélni már gyerekjáték: ha jó kedvem van, regényt is írok.

Voltunk két esküvőn, képzeljétek az egyiken még névkártyám is volt: Gyuris Hanna! Egyesek szerint ennivalóan szép vagyok. Hát nincs mit tagadni.

És képzeljétek már nem csak tejcsit eszek!

Meleg van. Ha utazunk, akkor meg folyton betűz a nap…

Olyan meleg van, és én nem bírom. Ha otthon vagyunk, nagyon meleg van, hogy bírja ki ezt egy baba?

Rám ismertek még? No, kire hasonlítok?

Jó volt végre otthon lenni, így akkor ehettem már, amikor akartam. Nem volt rám panasz, hogy keveset eszek, csak egy kicsit sokáig… Anya és apa olyan ügyetlen volt az első fürdetéskor, az első orrszíváskor, de csakhamar mindent megtanítottam nekik.

Jött a sok ember-had: Anya és apa sok barátja, meg a rokonok mind azt lesték, hogy miben kire hasonlítok.