Nyíltság, azaz παρρησίᾳ

Alcím
Hogyan hirdetjük mi az evangéliumot? Félve, szégyellve, bátortalanul?
Nap száma
24.
Igehely
2Kor 3-5
Napló

„Nagy nyíltsággal beszélünk/járunk el.” (πολλῇ παρρησίᾳ χρώμεθα) 2Kor 3,12

Na, ez az, ami ma nincs meg az evangelizációban.

  • Toleránsok vagyunk más vallásokkal szemben, nehogy megsértsük őket.
  • Szégyelljük, hogy hívők vagyunk a világ előtt, mert azok megvetnek minket ezért.
  • Nincs bennünk hit, hogy valóban üdvözítő evangélium van ránk bízva.
  • Meg nincs meg bennünk a Szentlélek, aki bátorságot adna ehhez.

Ez így nem jó.

Azért egy kis evangélium hamisítás újra előjön (2Kor 4,2).

Az Ige meghamisítói

Alcím
Nem leszek hamisító.
Nap száma
23.
Igehely
1Kor 15-16; 2Kor 1-2
Napló

Pál azt mondja, hogy sokan vannak azok, akik az Igét meghamisítják (2Kor 2,17). Nagyon kíváncsi lennék, mire gondol. A Galaták-féle kegyelem és törvény hamisításra? Vagy másra? Vagy a bölcselettel prédikálókra (2Kor 1,12 – „kiváltképpen nálatok”)? Sokan vannak. Nem gőgös kijelentés ez? Szinte: mindenki más, rajtam kívül.

Másról van itt szó, mint ortodoxiáról. Én is hiszem, amit az Egyház hisz. Én is hiszem, amit az Egyház hisz. De személyes hitemben biztos tévedek néhány/több dologban – bár nem akarok –, mert minden részletekbe menő hitigazságot nem ismerhetek. Amiről itt szó van, az az evangélium, a kérügma. A hitünk alapja. Lehetnek eltérések abban, ki hogyan épít az alapra. De az alap nem lehet más (1Kor 3,10-11). Úgy gondolom, Pál erre mondja, hogy vannak hamisítók és ezekről mondja, hogy átkot vonnak fejükre. Hát, majd még később talán többet megértek ebből. De az biztos, hogy az evangéliumot nem fogom meghamisítani!


„Őszintén, Istenből, Isten előtt, Krisztusban.” Azt hiszem ma tanultam valamit az igehirdetésről: „Őszintén, Istenből, Isten előtt, Krisztusban.” Legközelebb így fogok szólásra emelkedni.


A legszebb mondat ma: „Most pedig, éppen ellenkezőleg, inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a nagyon mély bánt valamiképpen el ne eméssze őt.” 2Kor 2,5

Karizma, szolgálat, tehetség

Alcím
Szentírás vs. karizmatikus hagyomány
Nap száma
22.
Igehely
1Kor 11-14
Napló

Ez a rész nagy témája a karizmák körüli problémák. Engem persze az érdekel, hogy voltaképpen mit nevez Pál karizmának, mert olyan sok mindent lehet róluk hallani, de mi a Szentírási?

Ami a mai nap lejött: meg van különböztetve a karizma, a szolgálat és a tehetség (1Kor 13,2). Azt gondolom, lassan ideje lenne összeírnom a Szentírás karizma képét, tanát és összehasonlítani azzal, amit a karizmatikus megújulás hagyománya nekem átadott. Érdekes lesz, ma motivációt kaptam ehhez.

istenek és démonok

Alcím
Divatos, toleráns keresztények igyekszenek eltüntetni a krisztusi hitből a rázós, más vallásokat kompromittáló részeket, mint pl. azt, hogy a bálványok démonok. Inkább tagadjuk le az angyalok létét is, csakhogy a démonokat is eltüntessük.
Nap száma
21.
Igehely
1Kor 8-10
Napló

Márpedig Isten nincs az Úron kívül (1Kor 8,3-6), de démonok azok vannak. Vagyis, hogy a nem-istenek, a bálványok démonok. „De amit a pogányok áldoznak, démonoknak áldozzák…” (1Kor 10,19-22) Négyszer nevezi démonoknak. Maradjunk ennél.

A Krisnának szánt áldozati étel, amit kínálnak nekünk az utcán, nem ilyen?

A legszebb mai Ige: „Nem azt keresve, ami nekem hasznos, hanem ami a többieknek, hogy üdvözüljenek.” (1Kor 10,33)

Apostol=salak

Alcím
No comment az apostoli életmódról
Nap száma
20.
Igehely
1Kor 4-7
Napló

Úgy látom ugyanis, hogy Isten nekünk, apostoloknak az utolsó helyet jelölte ki, mint olyanoknak, akiket halálra szántak, hogy látványosságul szolgáljunk a világnak, az angyaloknak és az embereknek is. Mi oktalanok vagyunk Krisztusért, ti okosak Krisztusban. Mi gyöngék vagyunk, ti erősek. Titeket megbecsülnek, minket megvetnek. Mindmáig éhezünk és szomjazunk, nincs ruhánk és verést szenvedünk. Nincs otthonunk, és kezünk munkájával keressük kenyerünk. Ha átkoznak minket, áldást mondunk, ha üldöznek, türelemmel viseljük, ha szidalmaznak, szelíden szólunk. Szinte salakja lettünk ennek a világnak, mindenkinek söpredéke mostanáig.

Az alap

Alcím
Az első evangelizációban van-e helye bölcselkedő, filozófiai indoklásoknak, bevezetőknek?
Nap száma
19.
Igehely
2Tessz 3; 1Kor 1-3
Napló

Ma még inkább megerősödtem abban, amit már az aeropáguszi beszéd kapcsán írtam. Pálra olyan mély benyomást tett ez az eset, hogy első levelében a korintusiaknak ez a fő témája – mellesleg megjegyzi (1,17 és a 3,4 közötti részben).

A viszálykodás és pártoskodás problémája kapcsán indokolja, hogy Isten miért nem keresztelni küldte őt, majd a 1,17-től kezdve a 2. fejezet végéig azt magyarázza, hogy mi a különbség a bölcselkedés és a kereszt igehirdetése között. Remek, oly világos a tapasztalata.

Amikor szembetalálkozott a nem prozelita görögökkel, természetesen valami „bevezető” bölcselkedő evangéliummal próbálkozott az Aeropáguszon. De nem járt sikerrel.

Azt hiszem ezt el kell mondanom a Pál kurzuson majd, mert olyan világos: az első evangelizációnak nem része a bölcselkedés, a filozófiai istenbizonyítások, a teremtésről való meggyőzés. Bár létező dogma és igazság, hogy isten léte megismerhető, ez nem az első evangelizáció része. Pál megtanulta nagyon, és mély nyomot hagyott benne. Ideje lenne nekünk is megtanulni, mert sokan vannak akiktől hallottam, hogy be kell vezetni az evangéliumot valamivel a hitetlenek között. Szerintem az Írások alapján: NEM. Aki szerint igen, győzzön meg arról, hogy akkor hogyan kellene érteni Pál ma olvasott szavait.

„Mert a lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, más alapot nem rakhat senki.” (1Kor 1,11)

A válasz

Alcím
Ebből már sok félreértés támadt
Nap száma
18.
Igehely
1Tesz 5; 2Tesz 1-2
Napló

Szerintem a válasz a következő:

  • Az Úr eljövetelének jelei még nem láthatóak Pál idejében. Most igen? Nem tudom. A nagy elpártolás megvolt?
  • Úgy kell élnem és remélnem, hogy az Úr eljövetelét ne várjam közelre, vagyis terveket hosszú távra szőjek és ezeknek feszüljek neki. Ugyanakkor reméljem, hogy bármikor megérkezhet. Vagy a halál kapujában találkozom vele – amely bármikor eljöhet, vagy az elragadtatáskor, ami bármikor eljöhet.

Az elragadtatás

Alcím
Kell-e remélnem, hogy Jézus még életemben visszajön? Nem az a kérdés, hogy visszajön-e, hanem, hogy remélnem kell-e és e remény szerint élnem. Szerinted?
Nap száma
17.
Igehely
1Tesz 1-4
Napló

„Ők ellenséges érzületűek minden ember iránt, és megtiltják nekünk, hogy a pogányokhoz beszéljünk, nehogy üdvözüljenek.” (1Tesz 2,16) Egy igehirdető szerint nagyobb vétek nem is lehet ennél. Igaza van.

Pál itt tesz hitvallást arról, hogy várja még életében az mennyből a Fiút (1,10; 4,15). Mondhatnám egyszerűen, amikor ezt olvasom, hogy hát „Pál, ez nem jött be…, elbénáztad”. De ha jobban utána gondolok, lehet hogy nekem is várni kellene, hogy még életemben megjelenik az Úr dicsőséggel és nem feltámadok, hanem elragadtatok? Lehet, hogy az a hit, amivel remélek a feltámadásban, ugyanazzal a hittel az Úr minél előbbi visszavárását is remélnem kellene az „az Úr igéje alapján”? Ugye, mi tapasztalatból mondjuk, hogy ne fűzzünk ahhoz nagy reményeket, hogy éltünkben lesz ennek a világnak vége. Mert hogy sok-sok keresztény remélhette volna ezt 2000 éven keresztül, de nem jött volna neki ez be szintén.

De miért kellene csalódnom, ha ez nem történne az életemben? A lényeg, hogy várjam, mint a hűséges szolga. A végeredmény ugyanaz lesz. Illetve nem: annál biztosabb a végeredmény, minél jobban várom MA.

Az Írás előre látta

Alcím
A törvény volt előbb vagy a hit? – ez itt a kérdés!
Nap száma
16.
Igehely
Gal 3-6
Napló

Ígéret, kegyelem, hit vs. Törvény és átok.

Ezek a kulcsszavak Pál érvelésében, hogy miért a hit volt az igazi, miért csak köztes megoldás volt a Törvény.

A legszebb mondata Pálnak: „Akkor megszűnt a kereszt botránya.” Gal 5,11

Átkozott

Alcím
Mert Isten kegyelmét érvényteleníti.
Nap száma
15.
Igehely
ApCsel 28; Gal 1-2
Napló

Azt mondja, írja Pál, hogy Istentől, „aki Krisztus kegyelme által meghívott”, a galaták más evangéliumhoz pártoltak. Ennél súlyosabb dolgot – úgy tűnik – Pál nem tud elképzelni, mert nem fél kijelenteni: „Ha valaki más evangéliumot hirdet nektek, mint amit átvettetek, átkozott legyen.”

A mai toleráns világunkban elég nagy bűnnek számítana, akár az egyházban is, ilyet kimondani. Saját tapasztalatom szerint sokan vannak, akik kicsit meghamisítják az evangéliumot. Vannak, akik csak nem ismerik, és így nem tudják hirdetni. Ezek az enyhék. Vannak, akik ismerhetnék, de mást is vegyítenek hozzá: emberi tudományokat, idegen vallási elemeket… Pedig nem jó átok alatt lenni. Márpedig, aki mást hirdet mégiscsak átok alatt van, ha már egyszer leirattatott a Szentlélek által.

A legszebb mondat a mai részben ez: „Nem érvénytelenítem Isten kegyelmét, mert ha a megigazulás a törvény által van, akkor Krisztus hiába halt meg.”

Ugyanis úgy szerette Isten a világot, hogy saját egyszülött Fiát adta oda, hogy egyetlen benne hívő se vesszen el, hanem örök élete legyen.

Οὕτως γὰρ ἠγάπησεν ὁ θεὸς τὸν κόσμον ὥστε τὸν υἱὸν τὸν μονογενῆ ἔδωκεν, ἵνα πᾶς ὁ πιστεύων εἰς αὐτὸν μὴ ἀπόληται ˹ἀλλὰ˺ ἔχῃ ζωὴν αἰώνιον.