Kigúnyolták

Alcím
Hogyan reagálnak a farizeusok – vagyis az igazán vallásosak – arra, hogy nem lehet két Úr?
Nap száma
5.
Igehely
Lk 15-18
Napló

Jézus a Lk 16-ban a hamis intézőről, a világ pénzügyi okosságáról, a hűségről, s legvégül arról beszél, hogy nem lehet két Úrnak szolgálni: Istennek és a mammonnak is. Érdekes, hogy Lukács így folytatja: „Hallották mindezt a kapzsi farizeusok, és kigúnyolták őt.”

De miért gúnyolták ki? Mert naiv és hogy fel fog kopni az álla? Miért? Mi gúnyolni valót mondott Jézus? Azért, mert meg találta jegyzeni, hogy nem lehet két Úrnak szolgálni? Ezen felháborodni lehet, nem gúnyolódni… Talán a vallási fanatizmusát gúnyolták? Az megeshet… ma is.

Nem viszonozható

Alcím
Szeretni azt, aki nem képes viszonozni – ez az igazi.
Nap száma
4.
Igehely
Lk 12-14
Napló

Jézus a szegényeknek, bénáknak rendezett lakomáról mondja: „Így boldog leszel, mert ők nem tudják azt viszonozni neked.” (Lk 14,14) Szerintem ezt az Atyjáról mintázta. Isten az, aki vendégül látja a bénákat, sántákat, és attól boldog, mert azok nem képesek viszonozni a vendégszeretetet. Boldog, hogy igazán szerethetett.

Na, mi jó katolikus, mi vissza tudjuk fizetni neki. Mi, katolikusok, értjük a dolgát, hogy kell imával, ájtatossággal Istent boldogtalanná tenni. Szegény Isten!

+1: Ezt hogyan kell érteni? „Adjátok el amitek van, és adjátok oda adomány gyanánt…” (Lk 12,33) Kettős – szerzetesi-világi – erkölcsi magyarázatot vallók kíméljenek a magyarázatukkal! Hogyan kell ezt érteni?

Szerény Jézus?

Alcím
Szerény = aki magát kevesebbre értékeli, mint ami.
Nap száma
3.
Igehely
Lk 8-11
Napló

Ugye, legyél alázatos és szerény. Mert ez erény. Mi is tulajdonképp a szerénység: önmagunkat kevesebbnek értékelni, mint akik vagyunk – főleg mások előtt. Mások előtt mindig kicsinek kell mutatkozni. Ez a elvárt hierarchikus szerénység.

Ezzel szemben Jézus így beszél önmagáról nagy tömeg előtt: „Nagyobb van itt Salamonnál… nagyobb van itt Jónásnál.” (Lk 11,31-32)

Mellesleg kétszer mondja a mai szövegben, hogy az égő lámpát nem azért gyújtják, hogy véka alá rejtsék.

Jézus a provokátor

Alcím
Helyes-e olyan helyzetben is hirdetni Isten népe között az evangéliumot, amikor számítani lehet arra, hogy ezzel botrányt okozol?
Nap száma
2.
Igehely
Lk 5-7
Napló

Helyes-e tudva és akarva botrányt előidézni azzal, hogy Isten népe között kinyilvánítod az igazságot, az evangéliumot?

Sokszor azt gondoltam, hogy a szeretet, a keresztényi az, hogy kerüljük a konfliktusokat, a nyílt vitákat, ahol az ellentétes gondolkodások ütközhetnek.

De itt van Jézus a béna és az elszáradt kezű ember meggyógyításakor és nem így tesz. Pontosan azért, mert „ismerte gondolataikat” (Lk 5,22; 6.8) – vagyis számított arra, hogy ellenkezni fognak vele és nem sok esélye volt annak, hogy a farizeusok elfogadják a szavát, mégis kimondta az igazságot. A helyzetet ma így jellemeznénk: provokálta a farizeusokat. Csak azért is meggyógyította őket és megbocsátotta bűneiket, mert ott voltak a farizeusok. Hogy lássák a különbséget. Hogy esélyük legyen megtérni. Jézus nem visszakozott arra gondolva, hogy botrányt okoz.

Ma tanultam valami Jézustól:

  • Az evangéliumot akkor is fel kell kínálni, amikor várhatóan el fogják utasítani.
  • Az evangéliumot pláne akkor kell felkínálni, amikor azok hallhatják, akik ellenkeznek vele. Nem számít mekkora botrányt csapnak ebből.

A kérdés már csak az bennem: „elvileg hívők” közösségében is alkalmazható-e ez? Ott is érvényes, hogy nem számít a botrány, amit az okoz, hogy az igazságot nem rejtik el, és hogy elutasítják a „szentek”?

Illés

Alcím
Az ujjongó próféta?
Nap száma
1.
Igehely
Lk 1-4
Napló

A kereszten Jézust hitetlenül úgy tekintik, mintha Illést szólítgatná. Pedig Illés már eljött: János volt az (Lk 1,17) – ez eddig nem tűnt fel nekem. Sikerült e népet készítenie az Úr küldöttének? Nem nagyon, pedig elég szigorú és borúlátó volt.

Az utolsó próféta volt, aki amikor először találkozott a Messiással egyből felismerte és ujjongott. Pedig még csak magához való esze sem volt még, hisz még csak magzat volt. (Lk 1,41). Ez tetszik, igazi próféta.

HTML szerkesztő 2008.

Anno voltak a webmesterek, akik mindent honlappal kapcsolatos dologhoz értettek. Rajzoltak, HTML-t szerkesztettek, szkripteket írtak, adatbázisokat turkáltak…

A helyzet ma már differenciáltabb és olyan sokrétű a weboldalkészítés/webalkalmazás készítés, hogy együttműködő szakterületekre bomlott a szakma.

Kérdezték tőlem: hogyan kell ma HTML szerkesztővé válnia/tanulnia egy ifjú titánnak? Íme a (tömör) válaszom:

Jó pásztor mise után…

Ismeri a juhait… Nyilván nem ezer számra van neki, mert azt ismerni nem lehet. A mi pásztoraink ismernek bennünket?

Most mi fontosabb? Egy középkori szerzetes-pap ideál fenntartása vagy pásztorok a nyájnak? Miért kérik, hogy imádkozzam „papi utánpótlásért” vagy jó pásztorokért. Én csak ez utóbbiért vagyok képes.

112/1

Ma reggel 112 levelem volt. Hány volt ebből SPAM? 111 - vagyis kevesebb, mint 1% a várt levél. Jó arány ez.
Igyatok ebből mindnyájan

Ugye az Eucharisztia átváltoztató szavai elég fontosak nekünk? Hogy úgy mondjam, Isten számára is fontosak, mert ennek hatására lesz az Úrnak testévé és vérévé a kenyér és a bor. Szóval fontos szavak.

Csak tudnám, hogy akkor miért nem figyelünk rá: A pap minden alkalommal elmondja „és igyatok ebből mindnyájan” – és nem teszi: csak ő iszik belőle, senki más. Csak azt nem tudom, hogy észre veszi-e ezt? Vagy fel sem tűnik?

Gellért 2008. 04. 08., k – 23:07
Nézd Egyházad hitét

Ma Lulutól tanultam egy jót:

A liturgiában ezt imádkozzuk: „Ne vétkeinket nézd, hanem Egyházad hitét”.

Egyházad hitét? Hm…

Lehet, hogy jobban járnánk, ha a bűneinket nézné…

Gellért 2008. 04. 08., k – 22:48

Ugyanis úgy szerette Isten a világot, hogy saját egyszülött Fiát adta oda, hogy egyetlen benne hívő se vesszen el, hanem örök élete legyen.

Οὕτως γὰρ ἠγάπησεν ὁ θεὸς τὸν κόσμον ὥστε τὸν υἱὸν τὸν μονογενῆ ἔδωκεν, ἵνα πᾶς ὁ πιστεύων εἰς αὐτὸν μὴ ἀπόληται ˹ἀλλὰ˺ ἔχῃ ζωὴν αἰώνιον.