Hanna fél éves korában

Nézzétek, már fél éves vagyok: hatvanhat centiméter és hét és fél kiló.

A papírt nagyon szeretem, olvasni még nem tudok, de az ízük nagyon jó; galacsingyárt nyitok. Ja, almát már önállóan eszek; segítség, lassan felnőtt leszek!

A legnagyobb újdonság: Mászok, mint egy teknős, az egész lakást elfoglalom. Próbálnak lefoglalni valami játékokkal, de én mindent meg akarok ismerni.

Állni még nem tudok, de azért már próbálkozom! Beszélni már gyerekjáték: ha jó kedvem van, regényt is írok.

Hanna első nyara, augusztus

Voltunk két esküvőn, képzeljétek az egyiken még névkártyám is volt: Gyuris Hanna! Egyesek szerint ennivalóan szép vagyok. Hát nincs mit tagadni.

És képzeljétek már nem csak tejcsit eszek!

Ugyanis úgy szerette Isten a világot, hogy saját egyszülött Fiát adta oda, hogy egyetlen benne hívő se vesszen el, hanem örök élete legyen.

Οὕτως γὰρ ἠγάπησεν ὁ θεὸς τὸν κόσμον ὥστε τὸν υἱὸν τὸν μονογενῆ ἔδωκεν, ἵνα πᾶς ὁ πιστεύων εἰς αὐτὸν μὴ ἀπόληται ˹ἀλλὰ˺ ἔχῃ ζωὴν αἰώνιον.