Kölcsön keresztény szemmel?

Helyes-e kereszténynek hitelt felvennie vagy kölcsönt adnia?

Lehet, hogy provokatív kérdés, de ezzel a kérdéssel mindenki szembesül. Válaszolhatunk egyrészt a saját józan eszünk után és aki józanul gondolkodik már fél győzelmet arat, de nekünk hívőknek van egy segítségünk: Isten, aki beszél.

Erről is beszél. Csak lehet, hogy nem ismerjük… mivel távol áll a jelenlegi világ gyakorlatától. Szóval beszél az Ószövetség és Jézus is és Jézus nem nagyon mozdul el az ószövetségi alaptól. Lássuk:

Az Ószövetség nem a haszonszerzés, hanem az irgalom, könyörület és a szombatév témakörében beszél a kölcsönről a jövevények, árvák, özvegyek között felsorolva a szegényeket:

Ha pénzt adsz kölcsön az én népemből való szegénynek, aki közötted lakik, ne szorongasd, mint az uzsorás, és ne vess ki rá kamatot. (Kiv 22,24)

Ha testvéred elszegényedik és vagyonilag meginog, s felsegíted mint jövevényt vagy idegent, s így eléldegél melletted, ne végy tőle kamatot vagy többet, mint adtál: féld Istenedet, hogy megélhessen melletted testvéred. Pénzedet ne kamatra add neki, s gabonádért ráadást ne követelj tőle. Én az Úr vagyok, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy nektek adjam Kánaán földjét, és Istenetek legyek. (Lev 25, 35-38)

Testvérednek ne kölcsönözz pénzt, gabonát vagy bármi más jószágot kamatra, csak idegennek: testvérednek kamat nélkül add kölcsön azt, amire szüksége van, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened minden munkádban azon a földön, amelyet elfoglalni mégy. (MTörv 23,20-21)

Jó annak az embernek, aki könyörül és kölcsönt ad, aki a törvény szerint intézi dolgait. (Zsolt 112,5)

És az igaz ember ismérveiben benne van a kamat nélküli kölcsön is. Ezek szerint ez nem egy lényegtelen szempont.

Mert ha egy férfi igaz lesz, jog és igazság szerint jár, nem eszik a hegyeken és nem emeli szemét Izrael házának bálványaira, nem gyalázza meg társának feleségét és nem közeledik havi tisztulásban szenvedő asszonyhoz, nem nyom el senkit sem, visszaadja a zálogot az adósnak, semmit sem vesz el erőszakkal, kenyerét odaadja az éhezőnek és ruhájával betakarja a mezítelent, nem kölcsönöz kamatra és nem fogad el ráadást, elfordítja kezét a gonoszságtól és igazságos ítéletet hoz az emberek között, parancsaim szerint jár és megtartja ítéleteimet, hogy igazságot cselekedjék: az ilyen ember igaz, és biztosan életben marad – mondja az Úr Isten. (Ez 18,5-9 és 18,13 és 18,17 is)

És végül van egy teljes fejezet a kölcsönről, amiről a protestáns testvérek nem szoktak beszélni:

Aki irgalmas, kölcsönad társának,
s aki megragadja kezét, teljesíti a parancsokat.
Adj kölcsön társadnak, amikor rászorul,
de fizesd is vissza idejében társadnak.
Sokan tagadják meg a kölcsönt, s nem rosszaságból,
hanem attól való félelmükben, hogy ok nélkül kárt vallanak.
Mindazonáltal légy nagylelkű a nyomorúságos iránt,
és ne zaklasd az alamizsnáért!
Karold fel a szegényt a parancs kedvéért,
és szorultságában ne engedd el üresen! (Sir 29,1-27)

Eléggé világos: a kölcsönadás Isten népében a rászoruló iránti irgalom eszköze és nem az üzleti haszonszerzésé. Noha tudják mi a kamatra adott kölcsön, egymás közt nem így tesznek.

Egy helyet nem értek: a Péld 28,8 értelmét. Valaki érti?

Az újszövetségben Jézus is ismeri a kölcsönt és a kamatot is. Egyszer beszél a kamatról az ismert példabeszédében (Mt 25,14-30), ahol a kamat mintájára állítja példaképként elénk, hogy a nekünk adott ajándékokat kamatoztatnunk kell, de nem magát a pénzügyi kamatot.

A kölcsönadásról ezt mondja Jézus:

Ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. És ha azoknak adtok kölcsön, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, milyen jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. (Lk 6,32-34)

Aki kér tőled, annak adj, és attól, aki kölcsön akar kérni tőled, el ne fordulj. (Mt 5,42)

Ő is az ószövetségi törvényt talaján állva a „valakinek jót tenni” kategóriába sorolja a kölcsönt, ahol nem várunk kamatot, hisz ugyanannyit kapunk vissza. És azt mondja, hogy ez a bűnösök is megteszik. Nem tudom, ma mit mondana a mai világ bűnöseiről, ahol csak a kamat és a haszonszerzés értelmezési tartományában fordulhat elő kölcsön. De ő tovább megy – Jézus már csak ilyen, ő a tökéletes irgalom (Mt 5,48 és Lk 6,36) – és azt állítja példaképül, hogy a segítésnyújtás kölcsönét ne is várjuk vissza. Ha jól meggondolom, már az Ószövetség is megpendítette ezt a húrt:

Hagyd elveszni pénzedet testvéredért, barátodért,
és ne rejtsd kő alá, hogy ott vesszen. (Sír 29,13)

No, erre jutottam. Ez Isten tanítása. És mit teszünk?

ui.: Van egy ismert páli igeszakasz, amit szeretnek a kölcsön és hitel témakörében emlegetni.

Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak azzal, hogy egymást szeretitek, mert aki felebarátját szereti, teljesítette a törvényt. (Róm 13,8)

Ez a szakasz nem a pénzügyi kölcsönről szól. Itt az ὀφείλω ige áll a görögben, és ehhez a szakaszhoz fűzi hozzá Dr. Varga Zsigmond a szótárában: Átvitt értelemben az erkölcsi adósságról, kötelezve van valaki valamire (fn. Acc. és inf.) μηδενὶ μηδὲν ὀφείλετε, εἰ μὴ τὸ ἀλλήλους ἀγαπᾷν „senkinek semmivel ne tartozzatok, csak azzal, hogy egymást szeretitek” abban az értelemben, hogy minden kötelezettségünknek eleget kell tennünk, és ez megvalósítható feladat, egytelen egyet kivéve: a szeretetnek nem lehet „eleget tenni”, mert az mindig kötelességként áll elénk, ha bármennyit is „valósítottunk meg” már belőle.