Más Krisztus

Címkék: 

Nap száma: 

26.

Igehely: 

2Kor 10-12
Heppem lett ez a téma.

Valamit be kell valljak magamnak. Toleráns voltam azokkal, akik valamit hozzátettek vagy elvettek az evangéliumból. Mindaddig, míg egy ismerősömről nem derült ki, hogy ő is hozzátett, ráadásul titokban és így szolgált évek óta. Ez megváltoztatott. Azóta hegyes a fülem ezekre és nem tudok elmenni mellettük, mint régen.

„Ha valaki… más Krisztust hirdet… más lelket… más evangéliumot…” (2Kor 11,4)

Ámítók

Címkék: 

Nap száma: 

25.

Igehely: 

2Kor 6-9
Csak nem Pált is azzal vádolták, hogy csábít és manipulál?

„Mint csalók (csabítók) és mégis igazak (igazmondók)” 2Kor 6,8.

Amikor az evangéliumot hirdetjük, akkor valóban csábítunk a jóra és igazra. Szabad vagy nem szabad? A racionalista, intellektuális hitterjesztés az igazi vagy a „teljes embert” megcélzó?

Azt már tudom, hogy a racionális nem működik. Nem működő dolgokat pedig nem folytatok. Hogy a másik-e az igazi, ahhoz még tapasztalat kell. Manipulálunk? Igazságot hirdetünk.


Ja, egyébként itt vagy a 8-9 fejezetben a legjobb gyűjtéses rész. Ez megérne még egy misét. Megjegyzem magamnak.

Nyíltság, azaz παρρησίᾳ

Címkék: 

Nap száma: 

24.

Igehely: 

2Kor 3-5
Hogyan hirdetjük mi az evangéliumot? Félve, szégyellve, bátortalanul?

„Nagy nyíltsággal beszélünk/járunk el.” (πολλῇ παρρησίᾳ χρώμεθα) 2Kor 3,12

Na, ez az, ami ma nincs meg az evangelizációban.

  • Toleránsok vagyunk más vallásokkal szemben, nehogy megsértsük őket.
  • Szégyelljük, hogy hívők vagyunk a világ előtt, mert azok megvetnek minket ezért.
  • Nincs bennünk hit, hogy valóban üdvözítő evangélium van ránk bízva.
  • Meg nincs meg bennünk a Szentlélek, aki bátorságot adna ehhez.

Ez így nem jó.

Azért egy kis evangélium hamisítás újra előjön (2Kor 4,2).

Az Ige meghamisítói

Címkék: 

Nap száma: 

23.

Igehely: 

1Kor 15-16; 2Kor 1-2
Nem leszek hamisító.

Pál azt mondja, hogy sokan vannak azok, akik az Igét meghamisítják (2Kor 2,17). Nagyon kíváncsi lennék, mire gondol. A Galaták-féle kegyelem és törvény hamisításra? Vagy másra? Vagy a bölcselettel prédikálókra (2Kor 1,12 – „kiváltképpen nálatok”)? Sokan vannak. Nem gőgös kijelentés ez? Szinte: mindenki más, rajtam kívül.

Másról van itt szó, mint ortodoxiáról. Én is hiszem, amit az Egyház hisz. Én is hiszem, amit az Egyház hisz. De személyes hitemben biztos tévedek néhány/több dologban – bár nem akarok –, mert minden részletekbe menő hitigazságot nem ismerhetek. Amiről itt szó van, az az evangélium, a kérügma. A hitünk alapja. Lehetnek eltérések abban, ki hogyan épít az alapra. De az alap nem lehet más (1Kor 3,10-11). Úgy gondolom, Pál erre mondja, hogy vannak hamisítók és ezekről mondja, hogy átkot vonnak fejükre. Hát, majd még később talán többet megértek ebből. De az biztos, hogy az evangéliumot nem fogom meghamisítani!


„Őszintén, Istenből, Isten előtt, Krisztusban.” Azt hiszem ma tanultam valamit az igehirdetésről: „Őszintén, Istenből, Isten előtt, Krisztusban.” Legközelebb így fogok szólásra emelkedni.


A legszebb mondat ma: „Most pedig, éppen ellenkezőleg, inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a nagyon mély bánt valamiképpen el ne eméssze őt.” 2Kor 2,5

Karizma, szolgálat, tehetség

Címkék: 

Nap száma: 

22.

Igehely: 

1Kor 11-14
Szentírás vs. karizmatikus hagyomány

Ez a rész nagy témája a karizmák körüli problémák. Engem persze az érdekel, hogy voltaképpen mit nevez Pál karizmának, mert olyan sok mindent lehet róluk hallani, de mi a Szentírási?

Ami a mai nap lejött: meg van különböztetve a karizma, a szolgálat és a tehetség (1Kor 13,2). Azt gondolom, lassan ideje lenne összeírnom a Szentírás karizma képét, tanát és összehasonlítani azzal, amit a karizmatikus megújulás hagyománya nekem átadott. Érdekes lesz, ma motivációt kaptam ehhez.

istenek és démonok

Címkék: 

Nap száma: 

21.

Igehely: 

1Kor 8-10
Divatos, toleráns keresztények igyekszenek eltüntetni a krisztusi hitből a rázós, más vallásokat kompromittáló részeket, mint pl. azt, hogy a bálványok démonok. Inkább tagadjuk le az angyalok létét is, csakhogy a démonokat is eltüntessük.

Márpedig Isten nincs az Úron kívül (1Kor 8,3-6), de démonok azok vannak. Vagyis, hogy a nem-istenek, a bálványok démonok. „De amit a pogányok áldoznak, démonoknak áldozzák…” (1Kor 10,19-22) Négyszer nevezi démonoknak. Maradjunk ennél.

A Krisnának szánt áldozati étel, amit kínálnak nekünk az utcán, nem ilyen?

A legszebb mai Ige: „Nem azt keresve, ami nekem hasznos, hanem ami a többieknek, hogy üdvözüljenek.” (1Kor 10,33)

Apostol=salak

Címkék: 

Nap száma: 

20.

Igehely: 

1Kor 4-7
No comment az apostoli életmódról

Úgy látom ugyanis, hogy Isten nekünk, apostoloknak az utolsó helyet jelölte ki, mint olyanoknak, akiket halálra szántak, hogy látványosságul szolgáljunk a világnak, az angyaloknak és az embereknek is. Mi oktalanok vagyunk Krisztusért, ti okosak Krisztusban. Mi gyöngék vagyunk, ti erősek. Titeket megbecsülnek, minket megvetnek. Mindmáig éhezünk és szomjazunk, nincs ruhánk és verést szenvedünk. Nincs otthonunk, és kezünk munkájával keressük kenyerünk. Ha átkoznak minket, áldást mondunk, ha üldöznek, türelemmel viseljük, ha szidalmaznak, szelíden szólunk. Szinte salakja lettünk ennek a világnak, mindenkinek söpredéke mostanáig.

Az alap

Címkék: 

Nap száma: 

19.

Igehely: 

2Tessz 3; 1Kor 1-3
Az első evangelizációban van-e helye bölcselkedő, filozófiai indoklásoknak, bevezetőknek?

Ma még inkább megerősödtem abban, amit már az aeropáguszi beszéd kapcsán írtam. Pálra olyan mély benyomást tett ez az eset, hogy első levelében a korintusiaknak ez a fő témája – mellesleg megjegyzi (1,17 és a 3,4 közötti részben).

A viszálykodás és pártoskodás problémája kapcsán indokolja, hogy Isten miért nem keresztelni küldte őt, majd a 1,17-től kezdve a 2. fejezet végéig azt magyarázza, hogy mi a különbség a bölcselkedés és a kereszt igehirdetése között. Remek, oly világos a tapasztalata.

Amikor szembetalálkozott a nem prozelita görögökkel, természetesen valami „bevezető” bölcselkedő evangéliummal próbálkozott az Aeropáguszon. De nem járt sikerrel.

Azt hiszem ezt el kell mondanom a Pál kurzuson majd, mert olyan világos: az első evangelizációnak nem része a bölcselkedés, a filozófiai istenbizonyítások, a teremtésről való meggyőzés. Bár létező dogma és igazság, hogy isten léte megismerhető, ez nem az első evangelizáció része. Pál megtanulta nagyon, és mély nyomot hagyott benne. Ideje lenne nekünk is megtanulni, mert sokan vannak akiktől hallottam, hogy be kell vezetni az evangéliumot valamivel a hitetlenek között. Szerintem az Írások alapján: NEM. Aki szerint igen, győzzön meg arról, hogy akkor hogyan kellene érteni Pál ma olvasott szavait.

„Mert a lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, más alapot nem rakhat senki.” (1Kor 1,11)

A válasz

Címkék: 

Nap száma: 

18.

Igehely: 

1Tesz 5; 2Tesz 1-2
Ebből már sok félreértés támadt

Szerintem a válasz a következő:

Az Úr eljövetelének jelei még nem láthatóak Pál idejében. Most igen? Nem tudom. A nagy elpártolás megvolt?
Úgy kell élnem és remélnem, hogy az Úr eljövetelét ne várjam közelre, vagyis terveket hosszú távra szőjek és ezeknek feszüljek neki. Ugyanakkor reméljem, hogy bármikor megérkezhet. Vagy a halál kapujában találkozom vele – amely bármikor eljöhet, vagy az elragadtatáskor, ami bármikor eljöhet.

Az elragadtatás

Címkék: 

Nap száma: 

17.

Igehely: 

1Tesz 1-4
Kell-e remélnem, hogy Jézus még életemben visszajön? Nem az a kérdés, hogy visszajön-e, hanem, hogy remélnem kell-e és e remény szerint élnem. Szerinted?

„Ők ellenséges érzületűek minden ember iránt, és megtiltják nekünk, hogy a pogányokhoz beszéljünk, nehogy üdvözüljenek.” (1Tesz 2,16) Egy igehirdető szerint nagyobb vétek nem is lehet ennél. Igaza van.

Pál itt tesz hitvallást arról, hogy várja még életében az mennyből a Fiút (1,10; 4,15). Mondhatnám egyszerűen, amikor ezt olvasom, hogy hát „Pál, ez nem jött be…, elbénáztad”. De ha jobban utána gondolok, lehet hogy nekem is várni kellene, hogy még életemben megjelenik az Úr dicsőséggel és nem feltámadok, hanem elragadtatok? Lehet, hogy az a hit, amivel remélek a feltámadásban, ugyanazzal a hittel az Úr minél előbbi visszavárását is remélnem kellene az „az Úr igéje alapján”? Ugye, mi tapasztalatból mondjuk, hogy ne fűzzünk ahhoz nagy reményeket, hogy éltünkben lesz ennek a világnak vége. Mert hogy sok-sok keresztény remélhette volna ezt 2000 éven keresztül, de nem jött volna neki ez be szintén.

De miért kellene csalódnom, ha ez nem történne az életemben? A lényeg, hogy várjam, mint a hűséges szolga. A végeredmény ugyanaz lesz. Illetve nem: annál biztosabb a végeredmény, minél jobban várom MA.

Az Írás előre látta

Címkék: 

Nap száma: 

16.

Igehely: 

Gal 3-6
A törvény volt előbb vagy a hit? – ez itt a kérdés!

Ígéret, kegyelem, hit vs. Törvény és átok.

Ezek a kulcsszavak Pál érvelésében, hogy miért a hit volt az igazi, miért csak köztes megoldás volt a Törvény.

A legszebb mondata Pálnak: „Akkor megszűnt a kereszt botránya.” Gal 5,11

Átkozott

Címkék: 

Nap száma: 

15.

Igehely: 

ApCsel 28; Gal 1-2
Mert Isten kegyelmét érvényteleníti.

Azt mondja, írja Pál, hogy Istentől, „aki Krisztus kegyelme által meghívott”, a galaták más evangéliumhoz pártoltak. Ennél súlyosabb dolgot – úgy tűnik – Pál nem tud elképzelni, mert nem fél kijelenteni: „Ha valaki más evangéliumot hirdet nektek, mint amit átvettetek, átkozott legyen.”

A mai toleráns világunkban elég nagy bűnnek számítana, akár az egyházban is, ilyet kimondani. Saját tapasztalatom szerint sokan vannak, akik kicsit meghamisítják az evangéliumot. Vannak, akik csak nem ismerik, és így nem tudják hirdetni. Ezek az enyhék. Vannak, akik ismerhetnék, de mást is vegyítenek hozzá: emberi tudományokat, idegen vallási elemeket… Pedig nem jó átok alatt lenni. Márpedig, aki mást hirdet mégiscsak átok alatt van, ha már egyszer leirattatott a Szentlélek által.

A legszebb mondat a mai részben ez: „Nem érvénytelenítem Isten kegyelmét, mert ha a megigazulás a törvény által van, akkor Krisztus hiába halt meg.”

Védelem alatt Rómáig

Címkék: 

Nap száma: 

14.

Igehely: 

ApCsel 24-27
Hiszek

„Hiszek mindabban, ami meg van írva a törvényben és a prófétákban.” (ApCsel 24,14) Ez tetszik. Nem válogat, nem csak egyes dolgokat hiszi el – mint a vádlói – hanem a teljeset. Ezt én is el tudom mondani hitvallásként: „Hiszem mindazt, amit Isten mondott az Írásokban.”


Ellenséges környezetben – amikor bármikor egy-egy fanatikus végezhetett vele – mit tesz Pál? Védelem alá helyezi magát: római katonák őrizték őt. Igaz, mint foglyot, de felértek egy jó őrző-védő kft-vel – állami hatalommal.

Pál nem volt könnyen levadászható vértanú.

Izgalommal tölt el, ahogy Isten vezette őt azóta, hogy hazarendelte Ázsiából Jeruzsálembe. Mehetett volna göröghonból is Rómába, de így radikálisabb volt.

A főtanács előtt

Címkék: 

Nap száma: 

13.

Igehely: 

ApCsel 21-23
Csak utánunk – velünk – nélkülünk

Állt a főtanács előtt Jézus. Őt nagyon el akarták veszejteni. Állt a főtanács előtt Péter és János, majd később csak Péter, de őket nem tartották olyan veszélyesnek. Elengedték, hogy majd kiderül, hogy Istentől van-e ez. De Pált veszélyesnek tartották. A főtanács megpróbálta elintézni, aztán a tudtával „öngyilkos merénylők” (ApCsel 23,14-15) kezére játszotta volna.

Miért?

  • Biztos bökte a csőrüket a nagy pálfordulás.
  • De a lényeg: a tanítványok rendes buzgó vallásos zsidók, jobb zsidók lettek. Nem léptek ki a keretek közül. De az Úr útját a pogányok között igazán Pál terjesztette el. És mi ebben a baj? Hogy a Törvényt nem tette nekik kötelezővé? Vagy elhagyott volna ő maga valamit is saját magára nézve a Törvényből? Ah, nem: a baj az, hogy nem a zsidók vezetésével terjedt el az „Úr útja”. Nem úgy, hogy ők maradtak volna a vezetők. Bár Pál előbb mindig zsinagógákban hirdette az evangéliumot, ezzel a gyakorlattal szakított – ezt a folyamatot bemutatja végig az ApCsel. Isten azt akarta, hogy együtt – Ábrahám utódai hívására – éljünk az Országában. Nem is az a baj, hogy a pogányok megtértek és mégsem tartják be a Törvényt, hanem hogy „a pogányok nem »csak utánunk«, hanem nélkülünk mennek Isten Országába.” (vö. az ApCsel utolsó beszédével.)

Ilyen van ma is.

A sikertelen prédikációk

Címkék: 

Nap száma: 

12.

Igehely: 

ApCsel 17-20
Ateistából Isten létét elismerő embert faragni még nem evangelizáció.

Azt mondják mások, hogy az aeropáguszi beszéd, a hitetlenek felé intézett prédikációk mintája. Tény, hogy eltér minden más (kérügmatikus) beszédtől és nem is tér meg rá szinte senki – legalábbis annyira kevesen, hogy Lukács és kudarcnak ítélte. Jézus neve el sem hangzik benne.

Szerintem ez a beszéd egyszerűen kudarc, és a anti-ateista prédikációk kudarcának minta-beszéde. Igaz már jobb, mint Lisztrában :-), mely az első beszéd volt a (nem prozelita) görögökhöz. (ApCsel 14)

Miért gondolom ezt? Mert innen ment Korintusba. És még évekkel később is emlékszik: „Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, nem szavak bölcsességével, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse.”

Isteni vagy saját (rossz) döntés?

Címkék: 

Nap száma: 

11.

Igehely: 

ApCsel 13-16
Pálék miért nem látták be, hogy helytelen volt a pogányok görögökhöz is fordulniuk?

„Íme, a pogányokhoz fordulunk.” (ApCsel 13,46) Pál és Barnabás eddig a zsinagógában kezdte mindig az Úr igéjét hirdetni, és csak a zsidóknak és prozelitáknak beszélt, ezután kezdett a pogányokkal is foglalkozni. (Majd a 18-ban, Korintusban fog szakítani végleg, és csak nekik hirdette már.) Ezen döntése után röviddel a görögök őket isteneknek tekintették és hódolni akartak, mert egy bénalábú ember sántaságát meggyógyították. Alig tudtak kimászni ebből a kalamajkából, végül megkövezik őket.

Nem kellett volna-e intő jelnek tekinteniük ezt, hogy „jobb lett volna ha továbbra is a zsidóságnak hirdetjük az evangéliumot”. Szerintem, sokan így döntöttünk volna. Pál miért nem vonta le ezt a következtetést? Makacs, önfejű személyisége volt? Kitartó volt? Vagy csak mindenben a Lélekre hagyatkozott? Ha a Lélekre hagyatkozott, honnan volt ilyen jó „megkülönböztető” képessége?

Szóval, csodálom amit tettek. (Lásd még erről a 16,6-ot).

És egy kérdés: Pált miért bántotta Filippiben, hogy valaki így kiáltozott amikor elment az utcán: „Ezek az emberek a magasságbeli Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek.” Mi zavaró van ebben a kijelentésben? Miért bántja egy apostolt ez?

Azt mondta a Lélek

Címkék: 

Nap száma: 

10.

Igehely: 

ApCsel 10-12
Vonz, amikor a Lélek vezetése élő és egyértelmű.

„A Lélek azt mondta nekem…” (ApCsel 11,12 stb.). Azt tűnt ma fel, hogy milyen könnyedén hivatkozik az evangelista Lukács az elbeszélésében arra, hogy ezt vagy azt a Lélek mondta, indította, adott látomást.

Amikor a 6. fejezetben felállították az első diakónusokat, olyan egyszerűen történt. Ma arra hivatkoznak a teológusok, hogy bizonyos dolgokat azért nem lehet „megváltoztatni”, mert egy adott történelmi pillanatban az Egyház így és így döntött, ez az utat választotta – és ez egyszer és mindenkorra eldőlt. Értem én az intézmények védelmét és erre szükség is van, de talán nem így kellene legitimizálni. Úgy tűnik nekem, az Egyház a Lélek vezetése alatt élve, elég szabadon és gyorsan módosította struktúráit, kereteit.

(Ön)gyilkos Isten?

Címkék: 

Nap száma: 

8.

Igehely: 

ApCsel 2-5
Nehéz Isten tervét felfogni, Pál később titoknak nevezi, mely lelepleztetett. De Isten terve akkor is grandiózus, ha nekünk jobb, kíméletesebb ötleteink lettek volna.

„Isten elhatározott terve és előretudása szerint átadatott” (ApCsel 2,23). Emlékszem, a TEÓ-n még tanultam szótériológia bibliai paradigmákat, és a szolidaritást preferáló tanár mindig magyarázta, hogy hát „Isten nem küldte a biztos halálba a Fiút” (szabadon idézve). Igen, Isten nem úgy küldte Jézust mint egy modern kori hadvezér, de csak azt olvasom, hogy terve és előretudása (προγνώσει τοῦ θεοῦ) szerint történt. Lehet, hogy nehéz ezt felfogni, megérteni, de az nem járja, hogy letagadjuk. Ettől még nem Isten a gyilkos.

Oldalak

Feliratkozás Gyuris Blanka, Dóra, Hanna, Bata Erika és Gyuris Gellért családi weboldala RSS csatornájára