Az én evangéliumom
A korintusiaknak írt zilált, védekező, mentegetőző stílusa után íme az kinyilatkoztatást ismerő (2Kor 11,6) Pál: „Nincs egy igaz ember sem.” (Róm 3,10) Mert nincs az az ember, aki megigazul előtte a törvény tettei által. (Róm 3,20)
Nem haboz, hanem tanít. Tanítását nem most mondja el első alkalommal. Látszik a szilárd érvelés menete. Az mondja: „az én evangéliumom” (Róm 2,16).
A legszebb: „Nem szégyellem ugyanis az evangéliumot, mert Isten ereje az mindenkinek az üdvösségére, aki hisz… Οὐ γὰρ ἐπαισχύνομαι τὸ εὐαγγέλιον, δύναμις γὰρ θεοῦ ἐστιν εἰς σωτηρίαν παντὶ τῷ πιστεύοντι” (Róm 1,16)
WinSCP feltöltés 660/770
Téma: Milyen SFTP program nyújt ahhoz lehetőséget, hogy fájlfeltöltéskor jogosultság beállítást is el lehessen végezni méghozzá automatikusan?
Más Krisztus
Valamit be kell valljak magamnak. Toleráns voltam azokkal, akik valamit hozzátettek vagy elvettek az evangéliumból. Mindaddig, míg egy ismerősömről nem derült ki, hogy ő is hozzátett, ráadásul titokban és így szolgált évek óta. Ez megváltoztatott. Azóta hegyes a fülem ezekre és nem tudok elmenni mellettük, mint régen.
„Ha valaki… más Krisztust hirdet… más lelket… más evangéliumot…” (2Kor 11,4)
Ámítók
„Mint csalók (csabítók) és mégis igazak (igazmondók)” 2Kor 6,8.
Amikor az evangéliumot hirdetjük, akkor valóban csábítunk a jóra és igazra. Szabad vagy nem szabad? A racionalista, intellektuális hitterjesztés az igazi vagy a „teljes embert” megcélzó?
Azt már tudom, hogy a racionális nem működik. Nem működő dolgokat pedig nem folytatok. Hogy a másik-e az igazi, ahhoz még tapasztalat kell. Manipulálunk? Igazságot hirdetünk.
Ja, egyébként itt vagy a 8-9 fejezetben a legjobb gyűjtéses rész. Ez megérne még egy misét. Megjegyzem magamnak.
Nyíltság, azaz παρρησίᾳ
„Nagy nyíltsággal beszélünk/járunk el.” (πολλῇ παρρησίᾳ χρώμεθα) 2Kor 3,12
Na, ez az, ami ma nincs meg az evangelizációban.
- Toleránsok vagyunk más vallásokkal szemben, nehogy megsértsük őket.
- Szégyelljük, hogy hívők vagyunk a világ előtt, mert azok megvetnek minket ezért.
- Nincs bennünk hit, hogy valóban üdvözítő evangélium van ránk bízva.
- Meg nincs meg bennünk a Szentlélek, aki bátorságot adna ehhez.
Ez így nem jó.
Azért egy kis evangélium hamisítás újra előjön (2Kor 4,2).
Az Ige meghamisítói
Pál azt mondja, hogy sokan vannak azok, akik az Igét meghamisítják (2Kor 2,17). Nagyon kíváncsi lennék, mire gondol. A Galaták-féle kegyelem és törvény hamisításra? Vagy másra? Vagy a bölcselettel prédikálókra (2Kor 1,12 – „kiváltképpen nálatok”)? Sokan vannak. Nem gőgös kijelentés ez? Szinte: mindenki más, rajtam kívül.
Másról van itt szó, mint ortodoxiáról. Én is hiszem, amit az Egyház hisz. Én is hiszem, amit az Egyház hisz. De személyes hitemben biztos tévedek néhány/több dologban – bár nem akarok –, mert minden részletekbe menő hitigazságot nem ismerhetek. Amiről itt szó van, az az evangélium, a kérügma. A hitünk alapja. Lehetnek eltérések abban, ki hogyan épít az alapra. De az alap nem lehet más (1Kor 3,10-11). Úgy gondolom, Pál erre mondja, hogy vannak hamisítók és ezekről mondja, hogy átkot vonnak fejükre. Hát, majd még később talán többet megértek ebből. De az biztos, hogy az evangéliumot nem fogom meghamisítani!
„Őszintén, Istenből, Isten előtt, Krisztusban.” Azt hiszem ma tanultam valamit az igehirdetésről: „Őszintén, Istenből, Isten előtt, Krisztusban.” Legközelebb így fogok szólásra emelkedni.
A legszebb mondat ma: „Most pedig, éppen ellenkezőleg, inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a nagyon mély bánt valamiképpen el ne eméssze őt.” 2Kor 2,5
Karizma, szolgálat, tehetség
Ez a rész nagy témája a karizmák körüli problémák. Engem persze az érdekel, hogy voltaképpen mit nevez Pál karizmának, mert olyan sok mindent lehet róluk hallani, de mi a Szentírási?
Ami a mai nap lejött: meg van különböztetve a karizma, a szolgálat és a tehetség (1Kor 13,2). Azt gondolom, lassan ideje lenne összeírnom a Szentírás karizma képét, tanát és összehasonlítani azzal, amit a karizmatikus megújulás hagyománya nekem átadott. Érdekes lesz, ma motivációt kaptam ehhez.
istenek és démonok
Márpedig Isten nincs az Úron kívül (1Kor 8,3-6), de démonok azok vannak. Vagyis, hogy a nem-istenek, a bálványok démonok. „De amit a pogányok áldoznak, démonoknak áldozzák…” (1Kor 10,19-22) Négyszer nevezi démonoknak. Maradjunk ennél.
A Krisnának szánt áldozati étel, amit kínálnak nekünk az utcán, nem ilyen?
A legszebb mai Ige: „Nem azt keresve, ami nekem hasznos, hanem ami a többieknek, hogy üdvözüljenek.” (1Kor 10,33)
Apostol=salak
Úgy látom ugyanis, hogy Isten nekünk, apostoloknak az utolsó helyet jelölte ki, mint olyanoknak, akiket halálra szántak, hogy látványosságul szolgáljunk a világnak, az angyaloknak és az embereknek is. Mi oktalanok vagyunk Krisztusért, ti okosak Krisztusban. Mi gyöngék vagyunk, ti erősek. Titeket megbecsülnek, minket megvetnek. Mindmáig éhezünk és szomjazunk, nincs ruhánk és verést szenvedünk. Nincs otthonunk, és kezünk munkájával keressük kenyerünk. Ha átkoznak minket, áldást mondunk, ha üldöznek, türelemmel viseljük, ha szidalmaznak, szelíden szólunk. Szinte salakja lettünk ennek a világnak, mindenkinek söpredéke mostanáig.
Az alap
Ma még inkább megerősödtem abban, amit már az aeropáguszi beszéd kapcsán írtam. Pálra olyan mély benyomást tett ez az eset, hogy első levelében a korintusiaknak ez a fő témája – mellesleg megjegyzi (1,17 és a 3,4 közötti részben).
A viszálykodás és pártoskodás problémája kapcsán indokolja, hogy Isten miért nem keresztelni küldte őt, majd a 1,17-től kezdve a 2. fejezet végéig azt magyarázza, hogy mi a különbség a bölcselkedés és a kereszt igehirdetése között. Remek, oly világos a tapasztalata.
Amikor szembetalálkozott a nem prozelita görögökkel, természetesen valami „bevezető” bölcselkedő evangéliummal próbálkozott az Aeropáguszon. De nem járt sikerrel.
Azt hiszem ezt el kell mondanom a Pál kurzuson majd, mert olyan világos: az első evangelizációnak nem része a bölcselkedés, a filozófiai istenbizonyítások, a teremtésről való meggyőzés. Bár létező dogma és igazság, hogy isten léte megismerhető, ez nem az első evangelizáció része. Pál megtanulta nagyon, és mély nyomot hagyott benne. Ideje lenne nekünk is megtanulni, mert sokan vannak akiktől hallottam, hogy be kell vezetni az evangéliumot valamivel a hitetlenek között. Szerintem az Írások alapján: NEM. Aki szerint igen, győzzön meg arról, hogy akkor hogyan kellene érteni Pál ma olvasott szavait.
„Mert a lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, más alapot nem rakhat senki.” (1Kor 1,11)
Ugyanis úgy szerette Isten a világot, hogy saját egyszülött Fiát adta oda, hogy egyetlen benne hívő se vesszen el, hanem örök élete legyen.
Οὕτως γὰρ ἠγάπησεν ὁ θεὸς τὸν κόσμον ὥστε τὸν υἱὸν τὸν μονογενῆ ἔδωκεν, ἵνα πᾶς ὁ πιστεύων εἰς αὐτὸν μὴ ἀπόληται ˹ἀλλὰ˺ ἔχῃ ζωὴν αἰώνιον.