A „12” első tette

Címkék: 

Nap száma: 

72.

Igehely: 

Ter 33-36
Legyilkolták a sógoruk nemzetségét. Békés nemzet, mi?

Ézsau Jákob nyakába borult, megcsókolta és sírt. (Ezt tette Jákob, amikor meglátta Ráchelt is). Ézsutól ez nem semmi. Jákob meg értett az engesztelős módjához, még ha ez nem is volt teljes (Ézsau feltétlenül „védőőrizetet” akart adni Jákobnak) (Ter 33,4.15)

Jákob nem volt büszke fiaira. Hémor teljes szívvel (Ter 34,3) megszerette Dínát, megszöktette, ahogy kell. Ezek meg békességet színlelve (Ter 34,21) az alkalmas pillanatban mindenkit legyilkoltak (Ter 34,25) – helyesbítek, csak a férfiakat. Vajon a nőkkel mit csináltak? Szép kis ősatyák…

Bétel 1. és Bétel 2.: A 28-dik fejezetben és itt, a 35-ben is kap Jákob áldást. Most akkor mikor? Akkor, amikor még elveszett kis senki, aki menekül, vagy amikor már 11 fia van és sikeres ember? Érdekes.

A Jákob vitte magával az anyukáját? Az apja, Izsák meg otthon dekkolt? Hogy jön ez össze, hogy eltemette anyja dajkáját Bételnél, aztán meg visszamegy az apjához? (Ter 35,8.27) No, ennyire anyámfia csak nem lehetett… vagy mégis? És Izsáknak nem hiányzott egy szem felesége, Rebeka?

Ja, Ráchel meghal, a szolgálólányát egyből elcsaklizza Rúben… (Ter 35,19.22)

A nagy kérdés: Ha a gázlónál, majd Bételben is az Izrael nevet kapta Jákob, akkor miért nem így nevezi a szöveg. Ábrám és Ábrahám esetében ez nagyon is világos váltás volt.

Új hozzászólás