A próféták

Érdekes: Mt első három fejezetében 6-szor idéz valamit az Ószövetségből azzal, hogy megmutassa: ennek valóban így kellett történnie; erről ismerhetjük fel a Messiás. De az egyik – hogy mondjam – nem jött be: „Názéretinek fogják hívni – Ναζωραῖος κληθήσεται” Názáretből lesz elhívva. (Mt 2,23). Ez nincs benne. De akkor hogyan kerülhetett ide? Emlékképeim szerint – ha nem is tudom pontosan megmondani hol – de vannak még ilyen nem fellelhető helyre mutató ószövetségi utalások. Mi kell ezekkel kezdeni? Isten nem minden nyilvános/egyetemes kinyilatkoztatása van benne a Szentírásban? Szerintem ezek fontos „apróságok”. Most ezen megakadtam.

„αὐτὸς ὑμᾶς βαπτίσει ἐν πνεύματι ἁγίῳ καὶ πυρί· – Ő titeket majd Szent Lélekben és tűzbe fog alámeríteni” (Mt 3,11) Pláne, hogy a következő mondatban azt ecseteli János, hogy az olthatatlan tűzben egyesek égni fognak, mint a pelyva – lehet hogy a hagyományos karizmatikus értelmezés, hogy itt a Szentlélek hozta lángoló pünkösdi istentapasztalatra kell gondolni, nem igazán pontos? Ez inkább tűnik az ítélet tüzének. Sőt ha még hozzávesszük a „Viperák ivadékai, ki tanított arra titeket, hogy elmenekülhettek a jövendő harag elől?” mondattal kezdődő vészjósló és cseppet sem irgalmas, inkább fenyegető fellépést, akkor már egyértelmű, mit jelent ez a tűz. Ez nem az irgalom tüze, ez – János szándéka szerint – a „most térj meg még gyorsan, különben tűzbe leszel alámerítve” Messiást hirdeti… A kérdés: a próféciája neki bejött? Ilyen a Messiás?