Ugrás a tartalomra

Ami önmagában rossz

Nemrég olvastam ezt:

Egy dolgot szeretnék világossá tenni. A fogamzásgátlás tilalma nem egyházi, hanem isteni eredetű törvény, ú.n. erkölcsi természettörvény, amely a dolgok természetéből folyik, Isten maga se változtathatja meg. Kivételt nem tűr, mert ami önmagában rossz, azt semmiféle körülmény nem változtathatja át jóvá. A tételes törvények alól, amelyek a törvényhozó szabad akaratából állnak fenn, lehetséges kivétel. (Tigrisarc)
hagiosz.net/?q=szexualiskerdesek

Még fiatal, zöldfülű hallgató voltam – aki persze okosabbnak gondolta magát a tanáraitól :-) –, amikor azt kaptuk feladatul, hogy mondjunk az erkölcstanárnak egy olyan tettet, ami mindig, minden körülmény között rossz. Azt hiszem ilyenekkel próbálkoztam: emberölés, atombomba gyártása, pap megütése, abortusz. Nem sikerült meggyőznöm, vagy kimutatta, hogy szintetikus ítéletet mondtam (olyan tett, amibe beleértek egy rossz szándékot is, pl. „emberölés”; ennek tiszta tett eleme: egy emberi élet kioltása), vagy tudott olyan esetet mondani, ahol ez a tett helyes.

Az imént azt olvastam, hogy a fogamzásgátlás ilyen lenne. Nézzük csak az állítást: „az emberi élet szexuális aktusból kifolyó megfoganásának mesterséges megakadályozása mindig, azaz minden szándék és minden körülmény között bűn, vagyis helytelen erkölcsi cselekedet.” Még gyerek voltam, amikor otthon háború tört ki, de emlékszem azokra az apácákra, akiket megerőszakoltak az etnikai tisztogatók. Emlékszem, hogy fogamzásgátló tablettákat szedtek azért, hogy ha meg is erőszakolják őket, ne essenek teherbe. Szóval, ez mindig, minden körülmény között bűn. Még gyerek voltam, tehát leellenőrizni nem tudtam, de úgy terjedt otthon a hír, hogy maga a pápa tanácsolta számukra ezt. Ettől függetlenül is helyes erkölcsi cselekedetnek tartom ezt a tettet ilyen körülmény és szándék mellett.

No, most akkor tessen már engem valaki meggyőzni, hogy mégis vannak olyan tettek, amelyek mindig, minden körülmény és szándék között bűn. Én meggyőzhető vagyok jó érvekkel!

Viszont azzal nem, hogy valaki elismétli az Egyház hivatalos álláspontját. Elismételni én is tudom, nekem olyan ember kell – úgy tanítottak ezt nevezik teológusnak – aki meg is tudja magyarázni a tanítást.

Miért nem győz meg a puszta ismétlés? Pl. ebben a kérdésben is érintett az érv, hogy azért elítélendő a fogamzásgátlás, mert mint a magyarázat mondja: „Isten a fogamzáskor közvetlenül lelket olt a testbe, és így lesz valaki emberré”. Ez jó érvnek tűnt egészen odáig, míg azt nem fontoltuk meg, hogy az egypetéjű ikrek a fogamzás után válnak ketté nem is elhanyagolható idő elteltével. Kérdem én: a lelkük is? :-) Merthogy a lélek pont az egyediség jelölője… az ketté nem válik. Embert kétfelé osztani nem lehet.

Nem a tanítást akarom én bántani, hanem a tanítás indoklásául olyan érveket akarok hallani és továbbadni, amelyek valóban megállják a helyüket. Ugyanis az embereink, a keresztények nem hülyék, hanem gondolkodó emberi lények. És sokszor okosabbak nálunk. Lehet, hogy régen – amikor a pap volt a legtanultabb és legintelligensebb egy közösségben – elég volt, ha csak elmondta az Egyház tanítását és néhány érvet mellettük, de ma már ők végiggondolják az érveket és észreveszik a hiányos válaszokat. Az érveket pontosítani kell.

Tehát, akkor tisztázzuk, lehet licitálni! Nekem nem sikerült meggyőzni a tanáromat, hogy vannak olyan tettek – mert fel tudjuk ezeket sorolni – amelyek mindig, minden szándék és minden körülmény között helytelen erkölcsi cselekedet. Talán más okosabb, mint én és tud ilyeneket. Meggyőzhető vagyok, érveket is kérek! Azt kell bizonyítani, hogy nem létezik olyan szándék és nem létezik olyan körülmény, amely mellett ez a tett helyes lenne. De ha valaki tud olyan körülményt és szándékot mondani, ami között ez a tett helyes, akkor a bizonyítás megbukott.

Hozzászólás

BeatElek (nem ellenőrzött) 2008. 11. 06., cs – 00:48
Hali! Az árulás! Értsd: megfordítom az általad feltett kérdést: ha tudsz olyan esetet, amikor az imént említett bűn nem bűn, akkor amire csak kérni fogsz ebben az életben és nem ellenkezik Isten Akaratával, megteszem Neked! Üdv, B

Gellért 2010. 01. 18., h – 14:08

Válasz BeatElek (nem ellenőrzött) üzenetére

Szóval azt állítod, hogy az árulás mindig, minden körülmények között bűn? Na nézzük, ebben a helyzetben bűn-e az árulás (valójában: egy információ olyan harmadik személynek való átadása, amely egy csoportot tönkre tesz). Kutató vagy, kifejleszt a csoportod egy növényvédő szert. A szer hatásos. De a tesztek során kiderül, hogy lassan épül le és veszélyes az emberre. Ezt te mutattad ki. De a cégcsoport abban érdekelt, hogy a szert minél előbb piacra dobja, ezért a jelentésedet erről a körülményről figyelmen kívül hagyja és felkínál neked egy nagy összeget a hallgatásért. Feljelented-e a céget? Elárulod-e? Vagy a pénz mellett döntesz. Szerintem ekkor a feljelentés a helyes, vagyis az "árulás" (ők így fogják nevezni). Az a problémád, hogy nem választod el a tettet önmagában, merthogy az árulás olyan szintetikus ítélet, mint a csuda: benne van a jelentésében, hogy egy olyan információ átadása, amely nem helyes. Mi a tett: információ átadása egy harmadik személynek, cél: egy személy, vagy egy csoport tönkretétele, körülmény: itt van elásva a dolog, ami eldönti, hogy helyes-e kiadni az infót, vagy sem. Mert pl. nem áruljuk el az ÁVH-nak, hogy épp merre szöknek a rendtársaink 56-ban az osztrák határon. A két tett, csak a körülményben más. Remélem segített.

Gellért 2008. 11. 06., cs – 21:37
(1) Azt írod: "amikor az imént említett bűn nem bűn". Azt akartad írni: "amikor az imént említett TETT nem bűn"? A mondatodból az derül ki, hogy már azelőtt ítéletet alkotsz, hogy bármit is megvizsgálnál... (2) Írd le konkrétan, hogy melyik "bűnre" gondoltál, mert nem érthető melyikre gondolsz a szövegből.

Laikus (nem ellenőrzött) 2010. 01. 14., cs – 03:12
Én mindig azt gondoltam, hogy ez a 60-as évekbeli enciklika csak azért született meg, mert az akkori eszközök TÉNYLEG nem voltak biztonságosak (ez tény). Főleg a nőknek szánt tabletták okoztak borzalmas mellékhatásokat, mert túl magas volt a hormontartalmuk. Azután meg nem foglalkoztak vele, mert kényes téma (vagy, amit el tudok képzelni, hogy folyamatosan kutatják, ülnek az erkölcsteológusok az asztalnál és olyan kérdés-felelet játékokat játszanak, mint amilyent leírtál:)) Egyébként milyen isteni törvénybe ütközik? Mert ha "sokasodjatok" elvéből indulunk csak ki, akkor a cölibátus is sérti azt. És akkor miért engedi meg a kat. egyház a természetes születésszabályozási módokat? Továbba a mai normál eszközök (pl. tabletta, óvszer) gyártóik és az orvosok szerint 97-99%-os védelmet adnak csak, szóval ha Isten szándékában az áll, hogy az embernek gyerek szülessen, akkor csak nem fog ki rajta egy vékony gumi (ami pl. bármikor elszakadhat, lehet gyártási hibás) stb... És a harmadik problémám: pont a kat. egyház képviselteti magát a legmarkánsabban a fejlődő országokban, ahol a legnagyobb probléma még mindig(!) az AIDS. Nem felelőtlenség ez?

Gellért 2010. 01. 18., h – 14:13

Válasz Laikus (nem ellenőrzött) üzenetére

Kedves Laikus! Elnézést kérek tőled, de hiába olvasom, nem tudok elmenni a gondolatmeneteden. Ha választ vársz valamire, akkor kérlek írd le világosan a kérdésed. Isten áldjon!

ismeretlen (nem ellenőrzött) 2010. 01. 18., h – 04:09
Éppen most olvastam a Magyar Katolikus Lexikonban: "a homoszexuálisok cselekedetei önmagukban rosszak mert ellentétesek a →természetes erkölcsi törvénnyel, a nemi aktusból kizárják az élet továbbadását, s torzítják az értelmes lélekkel bíró ember →én-te kapcsolatának teljességét" :( Én sajos úgy látom, katolikus egyházunk imád bezárkózni az "ördögi relativizmus" képével riogatva gondolkodni szerető hívőit :( Üdv: Hedvig

Gellért 2010. 01. 18., h – 13:51

Válasz ismeretlen (nem ellenőrzött) üzenetére

Kedves Hedvig! Köszönöm a hozzászólást. A kérdezett eset egy szintetikus erkölcsi ítélet, szétbontva így hangzik: olyan szexuális kapcsolat (önmagában a tett), amely két azonos nemű egyén között jön létre (egy döntő körülmény) tartós vagy alkalmi kapcsolatban (egy további körülmény, ezeket még lehetne folytatni) ... azzal a szándékkal hogy ... (a szándék nincs meghatározva) nem helyes. Mi az alap tett? A szexuális kapcsolatról, mint tettről, mondható, hogy önmagában sem nem jó, sem nem rossz. Itt a tett maga a szexuális aktus. Erről kell elmondani, hogy nincs olyan tett önmagában, amely helyes vagy helytelen volna. A homoszexualitás már egy körülmény. A lexikon egy "ismeretterjesztő" műfaj, nem erkölcsteológiai tankönyv. Ezért a meghatározása pontatlan, de nem rossz. Isten a férfi és a nő egységét alkotta embernek a Teremtés könyve alapján. Az a szexuális aktus (vagy ezt is magában foglaló kapcsolat), amelynek körülménye, hogy két azonos nemű személy között jön létre, valóban nem helyeselhető ezért. Vagy egészen pontosan mondj egy olyan döntő körülményt _és_ szándékot, ami miatt helyes lenne. Én ilyet nem ismerek. Igazad van, gondolkodni kell :-).

Új hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.