Ami önmagában rossz
Nemrég olvastam ezt:
Egy dolgot szeretnék világossá tenni. A fogamzásgátlás tilalma nem egyházi, hanem isteni eredetű törvény, ú.n. erkölcsi természettörvény, amely a dolgok természetéből folyik, Isten maga se változtathatja meg. Kivételt nem tűr, mert ami önmagában rossz, azt semmiféle körülmény nem változtathatja át jóvá. A tételes törvények alól, amelyek a törvényhozó szabad akaratából állnak fenn, lehetséges kivétel. (Tigrisarc)
hagiosz.net/?q=szexualiskerdesek
Még fiatal, zöldfülű hallgató voltam – aki persze okosabbnak gondolta magát a tanáraitól :-) –, amikor azt kaptuk feladatul, hogy mondjunk az erkölcstanárnak egy olyan tettet, ami mindig, minden körülmény között rossz. Azt hiszem ilyenekkel próbálkoztam: emberölés, atombomba gyártása, pap megütése, abortusz. Nem sikerült meggyőznöm, vagy kimutatta, hogy szintetikus ítéletet mondtam (olyan tett, amibe beleértek egy rossz szándékot is, pl. „emberölés”; ennek tiszta tett eleme: egy emberi élet kioltása), vagy tudott olyan esetet mondani, ahol ez a tett helyes.
Az imént azt olvastam, hogy a fogamzásgátlás ilyen lenne. Nézzük csak az állítást: „az emberi élet szexuális aktusból kifolyó megfoganásának mesterséges megakadályozása mindig, azaz minden szándék és minden körülmény között bűn, vagyis helytelen erkölcsi cselekedet.” Még gyerek voltam, amikor otthon háború tört ki, de emlékszem azokra az apácákra, akiket megerőszakoltak az etnikai tisztogatók. Emlékszem, hogy fogamzásgátló tablettákat szedtek azért, hogy ha meg is erőszakolják őket, ne essenek teherbe. Szóval, ez mindig, minden körülmény között bűn. Még gyerek voltam, tehát leellenőrizni nem tudtam, de úgy terjedt otthon a hír, hogy maga a pápa tanácsolta számukra ezt. Ettől függetlenül is helyes erkölcsi cselekedetnek tartom ezt a tettet ilyen körülmény és szándék mellett.
No, most akkor tessen már engem valaki meggyőzni, hogy mégis vannak olyan tettek, amelyek mindig, minden körülmény és szándék között bűn. Én meggyőzhető vagyok jó érvekkel!
Viszont azzal nem, hogy valaki elismétli az Egyház hivatalos álláspontját. Elismételni én is tudom, nekem olyan ember kell – úgy tanítottak ezt nevezik teológusnak – aki meg is tudja magyarázni a tanítást.
Miért nem győz meg a puszta ismétlés? Pl. ebben a kérdésben is érintett az érv, hogy azért elítélendő a fogamzásgátlás, mert mint a magyarázat mondja: „Isten a fogamzáskor közvetlenül lelket olt a testbe, és így lesz valaki emberré”. Ez jó érvnek tűnt egészen odáig, míg azt nem fontoltuk meg, hogy az egypetéjű ikrek a fogamzás után válnak ketté nem is elhanyagolható idő elteltével. Kérdem én: a lelkük is? :-) Merthogy a lélek pont az egyediség jelölője… az ketté nem válik. Embert kétfelé osztani nem lehet.
Nem a tanítást akarom én bántani, hanem a tanítás indoklásául olyan érveket akarok hallani és továbbadni, amelyek valóban megállják a helyüket. Ugyanis az embereink, a keresztények nem hülyék, hanem gondolkodó emberi lények. És sokszor okosabbak nálunk. Lehet, hogy régen – amikor a pap volt a legtanultabb és legintelligensebb egy közösségben – elég volt, ha csak elmondta az Egyház tanítását és néhány érvet mellettük, de ma már ők végiggondolják az érveket és észreveszik a hiányos válaszokat. Az érveket pontosítani kell.
Tehát, akkor tisztázzuk, lehet licitálni! Nekem nem sikerült meggyőzni a tanáromat, hogy vannak olyan tettek – mert fel tudjuk ezeket sorolni – amelyek mindig, minden szándék és minden körülmény között helytelen erkölcsi cselekedet. Talán más okosabb, mint én és tud ilyeneket. Meggyőzhető vagyok, érveket is kérek! Azt kell bizonyítani, hogy nem létezik olyan szándék és nem létezik olyan körülmény, amely mellett ez a tett helyes lenne. De ha valaki tud olyan körülményt és szándékot mondani, ami között ez a tett helyes, akkor a bizonyítás megbukott.
Új hozzászólás