לֹֽא־אֶהְיֶ֥ה לָכֶֽם

Hát a próféták nem lacafacáznak. Ám 7,15 – A meghívás egy konkrét esemény, Isten élmény. Nem csak „úgy gondoltam, hogy próféta (pap) leszek.” Ámosz az első, aki meghirdeti a pusztulást. Ám 7,7 Szegény, egyből hazaáruló lesz, méghozzá a hivatalos papság által kikiáltva. Ám 7, 10 A legszebb mondata: „Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, és éhséget bocsátok a földre, éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr igéjének hallására. És felkerekednek tengertől tengerig, északtól keletig körüljárnak majd, és keresik az Úr igéjét, de nem találják meg.” Ám 8,11-12 Ozeás sem semmi. Az első szó, amit kapott az Úrtól („szólni kezdett”), hogy vegyen magának egy parázna nőt feleségnek. Szerintem ezt is simán kikülönböztettük volna, hogy ez a szó, nem jöhetett az Úrtól, mert rosszra csábít. Szerintem nincsenek is a megkülönböztetésnek objektív szabályai. Szegény fiai és lányai: kész eretnekségek.