2 / 11 / 2008
196.
Jeremiás a hamis prófétákról. Érdekes, mert őt meg azok tartották hamisnak. Nem könnyű ügy.
Ez a Fássúr főfelügyelő az Úr házában, kvázi püspök-bíboros. Nem semmi. Jer 20,1
Első ízben mondja ki Jeremiás a Babilon nevet.
A nagy fájdalmas beszéd: „Rászedtél, Uram, és hagyta, hogy rászedj” kezdetű Jer 20,7-18 Azért ehhez kemény idegzet kellett. És teljesen logikus, hogy Jeremiás megpróbálta abbahagyni a prófétálást. Ha egyszer olyan szörnyűnek tartja azt, amit mondani kell, és tényleg nincs benne káröröm, akkor már érhető ez a komoly önátok (Jer 20,14-18). És ha ennek ellenére beszél, abban neki nincs semmi előnye. Jeremiás tényleg hiteles próféta.
Mit jelent „ismerni engem” – kérdezi az Úr? Hát igazságosnak lenni. Nem is valami vallásos cselekedet :-) Jer 22,16
„Az Úr a mi igazságunk” a Király neve. Jer 23,5-6
Óh, egy egész rész a hamis prófétákról. Ez csemege, ezt kerestem! Lehet ám meggyőződéses hamis prófétának is lenni, ugyanis „saját szívük látomását beszélik” – mondja Jeremiás. Ergó, nem kitaláció, a látomás valódi, csak éppen nem küldte őket Isten beszélni. „Ellopják igéimet… mondást mondanak… álmokat prófétálnak”. „El akarják nevemet feledtetni népemmel álmaik által.” Jer 23,9-40
Címkék
Új hozzászólás