„Ők ellenséges érzületűek minden ember iránt, és megtiltják nekünk, hogy a pogányokhoz beszéljünk, nehogy üdvözüljenek.” (1Tesz 2,16) Egy igehirdető szerint nagyobb vétek nem is lehet ennél. Igaza van.
Pál itt tesz hitvallást arról, hogy várja még életében az mennyből a Fiút (1,10; 4,15). Mondhatnám egyszerűen, amikor ezt olvasom, hogy hát „Pál, ez nem jött be…, elbénáztad”. De ha jobban utána gondolok, lehet hogy nekem is várni kellene, hogy még életemben megjelenik az Úr dicsőséggel és nem feltámadok, hanem elragadtatok? Lehet, hogy az a hit, amivel remélek a feltámadásban, ugyanazzal a hittel az Úr minél előbbi visszavárását is remélnem kellene az „az Úr igéje alapján”? Ugye, mi tapasztalatból mondjuk, hogy ne fűzzünk ahhoz nagy reményeket, hogy éltünkben lesz ennek a világnak vége. Mert hogy sok-sok keresztény remélhette volna ezt 2000 éven keresztül, de nem jött volna neki ez be szintén.
De miért kellene csalódnom, ha ez nem történne az életemben? A lényeg, hogy várjam, mint a hűséges szolga. A végeredmény ugyanaz lesz. Illetve nem: annál biztosabb a végeredmény, minél jobban várom MA.
Új hozzászólás