A csalódottság dala

Hadd énekeljek kedvesemről,
szerelmesem énekét szőlőjéről!
Szőlője volt kedvesemnek
termékeny hegytetőn;
körülásta, és a kövektől megtisztította,
majd beültette nemes szőlővel;
közepén tornyot épített,
sajtót is vájt benne;
és várta, hogy szőlőfürtöt teremjen,
de vadszőlőt termett.
Most hát, Jeruzsálem lakói
és Júda férfiai,
tegyetek igazságot köztem és szőlőm között!
Mit kellett volna még tennem szőlőmmel,
amit nem tettem meg vele?
Amikor azt vártam, hogy szőlőfürtöt teremjen,
miért vadszőlőt termett?
Most pedig hadd adjam tudtotokra,
mit teszek szőlőmmel!
Eltávolítom sövényét,
hadd pusztítsák el;
lerombolom kerítését,
hadd tapossák össze.
Pusztává teszem:
nem metszik meg többé, és nem kapálják,
fölveri a tövis és a tüske;
és megparancsolom a felhőknek,
hogy esőt ne hullassanak rá.
Bizony, a Seregek Urának szőlője Izrael háza,
és Júda férfiai az ő gyönyörű ültetvénye;
jogot várt, de íme, csak visszaélés van,
igazságot, de íme, csupa jajveszékelés!

Izajás próféta éneke a szőlőskertről elénk állítja, hogy milyen gondal épített fel minket az Úr egy gyönyörű ültetvénnyé. Megtisztította a köves földet, a kövekből kerítést, tornyot épített. Ott lakott és vigyázott a kertre. Elültette a tőkéket. Éveken át gondozta és remélte, hogy munkája meghozza gyümölcsét... Ezek vagyunk mi, akikbe az Úr befekteti a kegyelmét, örömmel dolgozink rajtunk, és örömmel tölti el a remény, hogy egyszer elkezd teremni és lesz sok-sok édes bor...

Milyen érzés az, amikor az ember egy nagyot csalódik? Amikor tönkre megy sok év munkája? Láttad már Istent csalódottnak? Isten, azt hiszem, soksor csalódott.

És mi miért vagyunk csalódottak? Ugye mi is csalódottak vagyunk? Mi az, amit úgy érzünk, hogy Isten nem tett meg értünk, pedig megtehette volna... Most legyünk hozzá őszinték.

Aki nagyon deprós lett, az olvassa el Iz 27,2-6-ban a remény dalát erről a szőlőskertről.