Nem volt hosszú a mai szakasz, de ez a rész (2Tim 2,14-15) már nem először üt meg. A szokásomtól eltérően most ebbe a kis részletbe bújtam bele.
„Ádámot nem vezették félre, de az asszony hagyta, hogy félrevezessék, s bűnbe esett. Azáltal üdvözül [az asszony], hogy vállalja az anyaságot, kitart a hitben, a szeretetben, a szegénységben és a tisztességben.” (kat. fordítás)
„Mert Ádám teremtetett először, Éva csak azután, és nem Ádámot vezette tévútra a kísértő, hanem az asszonyt, és ő esett bűnbe. Mégis megtartatik [az asszony] a gyermekszüléskor (körülményhatározó), ha megmarad józanul a hitben, a szeretetben és a szent életben.” (prot. fordítás)
No, ha ez ilyen egyszerű, akkor minden gyermeket szülő nő nem Jézus által, hanem a szülői hivatása által üdvözül. Ez tök jó üzlet! Nő, akarok lenni!
Csodálkozom, hogy az asszonyok nem haraptak rá erre! Ez egy jó ígéret! Csak a férfiak miatt jött el Jézus! (Hogy is válthatta volna meg Jézus a nőket, hisz a férfi!) Vagy ez csak egy elfordítás? Lehet… mert ebben nem hiszünk. Akkor mi van ezzel?
Ἀδὰμ γὰρ πρῶτος ἐπλάσθη, εἶτα Εὕα. καὶ Ἀδὰμ οὐκ ἠπατήθη, ἡ δὲ γυνὴ ἐξαπατηθεῖσα ἐν παραβάσει γέγονεν· σωθήσεται δὲ διὰ τῆς τεκνογονίας, ἐὰν μείνωσιν ἐν πίστει καὶ ἀγάπῃ καὶ ἁγιασμῷ μετὰ σωφροσύνης· [3,1] πιστὸς ὁ λόγος. (2Tim 2,14-3,1a)
Ha az asszony az alany, vagyis általában véve a nő, akkor sehogy sem keveredünk ki ebből a mondatból, hiába próbálkozik a prot. fordítás a körülményhatározóval, bár nyelvtanilag helyes, nem illik bele a szövegkörnyezetbe. Miért váltana témát Pál? Eddig arról szólt, hogyan viselkedjen a nő, és ezt azzal fejezné be, hogy ha gyereket szül, akkor üdvözül. Másra úgysem jó kategória?
Akkor lehet ezt jól érteni, ha az alany nem általában véve a nő, hanem Éva, az első nő. Parafrázisban: Éva, szegény, lett az, aki a bajt hozta, rászedte a kígyó és engedetlenséget hozott minden ember számára. Azonban – ezt a szót hagyják ki a fordítások – nincs ő elveszve, mert üdvözülni fog, méghozzá fura mód nem önmaga tette által, hanem egy másik gyermekszülés által, mert ez a megszületett gyermek fogja őt megmenteni. Vagyis a Messiás által. És a Messiás világra jöttében nem férfi fog közreműködni, hanem egy (ilyen) nő.
Azzal megtévesztőek a fordítások, hogy beleértik a „saját szülése” értelmet, pedig a szöveg nem mondja.
A másik nehézség, hogy a 8-9. versben beszél Pál többes számban az asszonyokról (keresztény nőkről) (ὡσαύτως γυναῖκας, γυναιξὶν) és a 15. vers befejező részében („ha megmaradnak – ἐὰν μείνωσιν”). De közben beszél a az asszonyról, vagyis minden asszonyról (nem csak a keresztényekről), de ezt egyes számban mondja (γυνὴ ἐν ἡσυχίᾳ μανθανέτω, γυνὴ… γέγονεν).
Ami biztosnak látszik ez alapján: 15. vers befejező része többes számban valóban a keresztény asszonyokról szól. De ezt a fordítások elmossák. Nem értem miért?
De én se tudom összehozni az előző egyes számú félmondatot az ἐὰν kezdetű félmondattal, mert alanyváltás van benne. Olyan mintha be lenne ékelve az Éváról szóló egyes számú részlet a többes számú részek közé, amikor minden asszonyról/nőről beszél.
Vagy csak én tanultam már nagyon rég a görögöt?
Nobert Baumert SJ ad egy fordítást, mely a kritikai szöveg alapján a 3,1 első mondatát még ide fordítja, de én azt nem értem nyelvtanilag: „Ha megmaradnak… akkor(!) hitelt érdemlő a szó.”
Van itt valami, de még nem ragadtam meg.
Új hozzászólás