Isten elveti választottjait? Mt 16,21-17,9

Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, a testvérét, és fölvitte őket külön egy magas hegyre, és színében elváltozott előttük. Ragyogott az arca, mint a nap, a ruhái pedig fehérek lettek, mint a napsugár.

Mindannyian ismerjük a történetet. Általában az összes prédikáció arról szól, hogy Jézus ekkor nyilvánította ki, bizonyította istenségét, és azt ecsetelik, hogy milyen különleges esemény volt ez, amikor színében elváltozott.

Szerintem nem ez a történet lényege. Csak mi vagyunk attól elszokva, hogy Isten dicsősége leszáll, amikor imádkozunk; Jézus talán minden alkalommal így imádkozott. Ebben nincs semmi különös, ez a normális számára.

Máshol van a történet lényege: Mindezek előtt történt az az ismert eset, hogy Jézus elkezdett beszélni arról, hogy szenvedni kell és hogy meg fogják ölni (16,21); Péter ekkor megpróbálja lebeszélni Jézust. Amit Jézus neki válaszol, az legdurvább dolog, amit mondott valaha is egyik tanítványának, még Júdásnak sem szólt be ennyire.

A mostani történetünk így kezdődik: hat nap múlva. Ezt szokták a liturgikus felolvasások elködösíteni, pedig fontos információ. Hat nap és éjszaka telt el azóta. Hogyan? Képzeljük el a tanítványok menetét: elöl Jézus, majd utána Jakab és János, utána a többi apostol, a többi tanítványok és asszonyok, utána akik csak rövid ideig követték, és a sor legvégén Péter. Ő az első helyen szokott menni és most a legutolsó helyen kullog. Kegyvesztett lett mindenki előtt. Talán éppen azon gondolkodik, hogy jobb lenne, ha most szépen megállna, senki sem fogja észrevenni, hogy eltűnt.

Péter, hogyan telt ez a hat éjszakád? Péter, miért nem hagytad ott ezt a mestert? Hogyan érezted magad, amikor a tanítványok a szemed előtt mosolyogtak a baklövésed esetén? Mit gondoltál ekkor Jézusról?

És Jézus, te miért mentél olyan szótlanul? Miért nem mentél egyszer sem hátra? Nem gondoltad, hogy el fog hagyni, hogy megszökik, hogy elveszted a legjobb tanítványodat? Nem féltél? És egyáltalán miért szóltál be Péternek, szabad ilyet tenni?

Ige, te miért nem feledkezel megemlíteni, hogy mindez hat napig tartott?

És a hetedik napon Jézus odamegy Péterhez: „Gyere velem”, és magához veszi még Jakabot és Jánost és elmennek. A többiek csak néznek, hát ebből mi fog kisülni? És Jézus elviszi őket megmutatni nekik hogyan imádkozik, hogy Isten győzze meg őket arról, hogy Jézus tudja mit csinál: a keresztről beszélgetnek (Lk 9,31). Péter megérti Jézust és újra elemében van: újra aktív, javasol. Átment a kétségek, a hűtlenség, a mellőzöttség, a Jézusban csalódottság próbáján.

Volt már olyan, amikor úgy érezted, Isten elhagy téged, elveszi tőled a kegyelmét? Péter volt, és mégis rá bízta a juhok legeltetését Jézus. Isten nem bánja meg kegyelmi adományait és hívását. Talán nekünk is át kell menni ezen a próbán. Tarts ki hűséggel a nehéz időkben!