12 / 3 / 2009
326.
Újra megtaláltam a Bölcsesség könyvéből már ismerős hitvallás: Isten nem pusztítja el, amit alkotott, mert szeretetből alkotta.
Az ősatyák dicsérete igen szép.
Mózes: „hűsége és szelídsége miatt”, „megengedte, hogy hallja szavát”.
Sámuel: „megbízható prófétának bizonyult, hűnek bizonyult igéiben.”
Dávid: „minden tette után magasztalát zengett”, „Teljes szívvel dicsérte az Urat, szerette Istent, aki alkotta…”
De a legszebb: „De Isten mégsem hagy fel irgalmával, el nem emészti, tönkre nem teszi alkotásait.” Sir 47,24
Címkék
Új hozzászólás