Helyes-e tudva és akarva botrányt előidézni azzal, hogy Isten népe között kinyilvánítod az igazságot, az evangéliumot?
Sokszor azt gondoltam, hogy a szeretet, a keresztényi az, hogy kerüljük a konfliktusokat, a nyílt vitákat, ahol az ellentétes gondolkodások ütközhetnek.
De itt van Jézus a béna és az elszáradt kezű ember meggyógyításakor és nem így tesz. Pontosan azért, mert „ismerte gondolataikat” (Lk 5,22; 6.8) – vagyis számított arra, hogy ellenkezni fognak vele és nem sok esélye volt annak, hogy a farizeusok elfogadják a szavát, mégis kimondta az igazságot. A helyzetet ma így jellemeznénk: provokálta a farizeusokat. Csak azért is meggyógyította őket és megbocsátotta bűneiket, mert ott voltak a farizeusok. Hogy lássák a különbséget. Hogy esélyük legyen megtérni. Jézus nem visszakozott arra gondolva, hogy botrányt okoz.
Ma tanultam valami Jézustól:
- Az evangéliumot akkor is fel kell kínálni, amikor várhatóan el fogják utasítani.
- Az evangéliumot pláne akkor kell felkínálni, amikor azok hallhatják, akik ellenkeznek vele. Nem számít mekkora botrányt csapnak ebből.
A kérdés már csak az bennem: „elvileg hívők” közösségében is alkalmazható-e ez? Ott is érvényes, hogy nem számít a botrány, amit az okoz, hogy az igazságot nem rejtik el, és hogy elutasítják a „szentek”?
Új hozzászólás