Jó és rossz Isten szájából?

Phú… ez komoly. A Prédikátor könyve borúlátó, egy kicsit „ateista”. A Siralmak pedig egyenesen Istennek tulajdonítja a rosszat, amit vele történt: saját kezűleg Isten intézte el őt/őket sok gonoszságuk miatt. Egy nagyon őszinte imádság, vallomás. Ilyenkor kezdek el mindig azon gondolkodni, hogy mennyire komoly az, hogy a kinyilatkoztatás időben végbement folyamat, és a Szentírás őrzi ezt a folyamatot és nem csak a végeredményt, Krisztust, a teljes, nyílt kinyilatkoztatást. „Sokat sóhajtozom és a szívem beteg.” Siral 1,22 „Eltaszította oltárát az Úr, meggyalázta szentélyét.” Siral 2,7 „Amit prófétáid láttak számodra, az hamisság és színlelés; nem tárták fel bűnödet, hogy megfordítsák sorsodat.” Siral 2,14 Hoppácska: „az Úr haragjának napján” Siral 2,22 „Tartsa oda arcát annak, aki üti, teljék el gyalázattal” Siral 3,30 És a legkonkrétabb: „Nem a Fölséges szájából ered-e a rossz és a jó?” Siral 3,38 Erre válaszol majd Jézus: Jn 3,16 „Nem azért jöttem a világra, hogy” Ő, az Igen.