A lényeg

Címkék: 

Nap száma: 

70.

Igehely: 

Ter 26-29
A lényeg nem az ígéret, vagy az atya áldása, hanem az Úré.

Ez érdekes. Hogy kin megy tovább az ígéret az nem egyszerűen az mutatja, hogy az atya megáldja fiát, hanem az Úr „veszi a fáradságot” és egyénileg megszólítja, hogy az áldás reá szált és utódjára. Ebből tanultam. (Ter 26,3 Izsák; 28,13 Jákob).

Izsák az első, aki százannyit aratott. (Ter 26,12) Ő találta meg az élő víz kútját. (Ter 26,19) Ugye jól gondolom, hogy nem klasszikus kutat, hanem vízalatti forrást talált?

Szegény Ézsau a két hettita és Izmael lányának feleségül vételével nem lopta be magát apja szívébe. (Ter 26,34-35 és 28,8-9)

Ez a Jákob tényleg csaló (Ter 27,36), simán belehazudott az apja szemébe! Mi, európaiak simán visszavonnánk az áldást, mint egy érvénytelen szerződést. De ők nem ismerték az érvénytelen áldás fogalmát. Lehet hogy nekünk sem kellene érvénytelen szentségeket szolgáltatni?

Bétel a menny kapuja (Ter 28,17). Ma már minden embernek van ilyen kapuja.

Jó ez a Jákob: „ha… akkor az Úr lesz az én Istenem.” (Ter 28,21) Úgy tűnik, hogy koránt sem volt ez olyan egyértelmű akkor sem és ma sem, még ha ilyen nagy ígéretről is volt szó, hogy a gyermek apja istenét kövesse.

Jákob lelkiállapota: „megcsókolta és hangos sírásra fakadt”. (Ter 29,11)

Jákob nagyon megszerette Rebekát. Anyja után, sátorlakó fehér emberként ment el idegenbe. Naná, hogy úgy ragaszkodott Rebekához, őszintén nem volt senkije rajta kívül. (Ter 29,19.20.30)

Új hozzászólás