Szeretem

1 / 4 / 2009
Gellért
346.
Egyszerűen szeretem Márk evangéliumát.
A tanítványoknak arra sem volt idejük, hogy kenyeret egyenek. Többször is előjön: 3,20; 6,31 Ez megérintett: Isten országának titka el van rejtve a „kívül levők” (Mk 4,11) elől. Ők is hallják, de nem nyitottak rá. Kik ezek? Nem a pogányok, hanem a névleg hívők: ezek mind jó emberek, az egyházhoz, Isten országához tartozónak vallják magukat… A gerázai megszállott „kérte őt, hogy vele mehessen. De Jézus nem engedte meg neki.” Hm, ez érdekes. Mert pogány volt? Vagy csak nem választotta őt? „Hited meggyógyított” ‒ mondja a vérfolyásos asszonynak (Mk 5,34), és ugyanazt fogja mondani majd Bartimeusnak is (Mk 10,52). A 12-ről: „hirdették, hogy tartsanak bűnbánatot.” Mk 6,12 Heródes Jánosról „tudta róla… figyelt szavára, sok dologban hallgatott rá, és szívesen hallgatta őt.” Mk 6,20 De mégsem lett belőle Isten embere. Hm: útfélre esett mag. Jézus népszerű!: 6,33: követik őt, kilesik merre megy, 6,31: szeretne külön félrevonulni a 12-vel, de nem tud, 6,54: rögtön felismerik és viszik hozzá a betegeket Kénytelen lesz a csodáit már titokban végezni, vagy legalábbis nem a tömeg orra előtt, hanem a fére vonulva.
Címkék

Új hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.