15 / 7 / 2008
86.
A buzgó és bölcs szívű építők voltak.
Szóval Mózes nevezte el szövetség sátrának. (Kiv 33,7)
Józsue nem távozott el a sátortól. Miért? (Kiv 33,11) Őrizte?
Ez a másodszorra ugyanolyan kőtáblába (34,1) vésett tízparancs (34,11-26) nem az, mint az első a 19. fejezetben. Csalás!
Íme másodszorra a kecskegida és az anyja teje. (34,26b)
Már tudom, miért hordanak az apácák fátylat: 34,29-35 :-)
Hányszor hangsúlyozza, hogy a sátor felépítésének költségét milyen készségesen vállalta a hívő nép: „készséges és ájtatos szívvel” (Kiv 35,21), „jószántukból adva” (Kiv 35,26), „buzgó szívvel” (Kiv 35,29), „sőt, már sok is” (Kiv 36,7).
A legszebb ige: „Szemtől-szembe, ahogy az ember a barátjával…” (Kiv 33,11)
Címkék
Új hozzászólás