Testvérháború, dinasztiaváltás

22 / 9 / 2008
Gellért
155.
A kontraszt, ami Dávid és Salamon után jött szörnyű. Szörnyű olvasni is. De Isten nem szívbajos. Megbízik az emberben, de az emberi (királyi) hűtlenség szörnyű átok. A szerző már előre vetíti Joziját (1Kir 13,1) és a fogságot is (1Kir 14,15).
Honnan ismered meg a hamis prófétát? 1Kir 13,08 – de legalább megbánta. Biztos arra gondolt, hogy ha a próféta meghal a próféciája is elveszik. Nem jött be. Nem a próféta szava, hanem Istené. 1Kir 14,11 és 1Kir 16,4 Kutyák vagy madarak eszik meg. Egymás után két olyan átok, amit Saul, Dávid és Salamon idejéből nem volt ismert. Nagyon fordult a kocka. Egy a bűn: „szíve nem volt olyan tökéletesen az Úrral ” pl. 1Kir 15,3 Gyorsan váltották egymást a dinasztiák vérfürdővel. Fiúszeretők – 1Kir 14,24 és 15,11 Testvérháború. Úgy látszik olyan nagy volt a háborúság, hogy még a szöveget megtörő duplikátumok is vannak erről: 14,30 – 15,6; 15,16 – 15,32 Jéhut, a prófétát megölte Bása. 1Kir 16,7 Az előzőt meg egy másik próféta. Micsoda idők! Zimri sem volt semmi. Magára gyújtotta a királyi házat. Omri biztos ezért építette Szamáriát. De csak még hűtlenebb király lett: Jezabel + Baál szentély és imádat. 1Kir 16
Címkék

Új hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.