A törvény a szemét

Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján, hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra.

Ez csak most állt össze nekem, Pál itt valami konkrétról beszél: „Nekem lehetne bizalmam a testben is…” – arról, hogy a törvény szerinti igazságban ő kifogástalan volt. EZT ítéli már kárnak és szemétnek. Nincs saját megigazulás (vö. Róm 10,3), csak az Isten adta megigazulást akarja elérni. A származását, a törvényt, múltját tartja szemétnek.