Kétszeresen imádkozik?

Azt mondja a mondás, hogy „aki énekel, kétszeresen imádkozik” (Bis orat, qui cantat.) Hogy kitől származik, nem tudom. Egyesek szerint Szent Ágostontól, mások szerint Luther is használta.

Szerintem meg nem igaz. Mert nem lehet kétszeresen imádkozni. Valaki vagy imádkozik vagy nem: és ami számít, hogy őszintén, tiszta, átlátható szívvel álljon Isten elé.

Persze, pedagógiailag szokták ezt mondani, hogy bátorítsák az énekkarokat. De valójában Isten előtt mitsem számít a művészi előadásmód. Mert Isten előtt nem előadunk. Hanem társalgunk vele. Nem játszunk mást, nem szépítünk, (és nem csúnyítunk: ti. búskomoran illik imádkozni).

Nem számít előtte sem a gregorián, sem az orgona, sem a négyszólamú korál, sem a dob, sem a villanygitár. Nem számít a stílus. Csak az őszinte szív.

Nem vagyok én ellene ezeknek. Csak van, hogy a lényegesről lemondunk egy felületesért. Pedig, ha imádkozni nem tanítunk meg valakit, akkor semmire sem tanítottuk meg.

Címkék: 

2 Comments

a 2x-es ima mibenléte

Az a lelki háttere az énekelt imának, mint 2x-esnek, h. az éneklési "háttér" plusz dimenzióját adja az imádkozó közlésének. Másrészt bár nem mindegy, - elsősorban a mi lelkünknek! - h. milyen lélekkel imádkozunk, azonban ha az valóban imádság (tehát megvan bennünk az Istenhez való odafordulásra a törekvés), akkor tapasztalatom szerint az imának uúgy ereje lesz; az énekelt imának pedig a fent közölrtek szerint nemhogy kétszeres, de dupla dimenziós, tehát NÉGYZETES ereje...

A zene viszont már teljesen más kategória...
Elek

Aki énekel...

 Az ima és az éneklés értékelése nyilván kinek-kinek lelki alkatától függ.

Azt azért kár lenne tagadni, hogy az ima mélysége erősen függ a kerettől. A templom azért (is) olyan, amilyen, hogy alkalmat adjon az elmélyüléshez. Ugyanígy az énekelt ima is segít elmélyülni. Ha nem így lenne, az egyházi zene nem lenne ilyen gazdag Buxtehudétól Kodályig.

Új hozzászólás