Katolikus 2.

Reagálva ezekre a megjegyzésekre.

Kedves ismeretlen megrovóm! Azért róttál meg, mert megtért létemre katolikus maradtam. Szerintem illene bemutatkoznod, mielőtt a feddésbe belekezdenél, hogy láthassam testvér vagy. Jó, testvérként fordulok hozzád, még akkor is ha lehetetlen a megfogalmazásból nem észre venni, hogy a sértegetés vezérel.

Szóval bálványimádó, két úton sántikáló vagyok. Hm… A vallásos katolikusoktól eddig csak szektás patkányok jelzőt érdemeltük ki.

Vegyük csak sorra, miért is lennék bálványimádó:

I.

Mert képek előtt leborulnék, és imádnám őket. Hát, lehet hogy mások tesznek ilyet, de én nem. Nem azért mert tilos, hanem mert ismerem személyesen az Urat. És a kép nem az Úr. Szóval képek előtt nem szokásom leborulni. Nagyon nem.

Egyébként ha látok olyan vallásos embert, aki ilyet tesz, vagy csak annak látszik, azt jó messziről elkerülöm.

II.

Mert hogy egy holmi tészta darab előtt leborulnék. Holmi tészta előtt? Holmi mindennapi tésztát asztalnál szoktam enni, vajat kenve rá és felvágottat.

Arra gondolsz, amit katolikusul „Oltáriszentségnek” neveznek. Protestánsul meg Úrvagyora kenyérnek. Ez már más tészta.

Erről azt mondja maga Jézus: τοῦτό ἐστιν τὸ σῶμά μου (ez az én testem), τοῦτό ἐστιν τὸ αἷμά μου (ez az én vérem). Már láttam olyan – nem mérvadó – magyar fordítást, ami nemes egyszerűséggel így fordítja: ez jelenti az én testemet, ez jelenti az én véremet. Pedig az ἐστιν azt jelenti: van. Szó szerint: „Ez van a testem enyém, ez van a vérem enyém”. Tehát valóságosan jelen van.

Azt megértem, hogy a reformáció vitái során keletkezett „transsubstantiatio” (átlényegülés) filozófiai pontossággal fogalmazott műszó érthetetlen. Én soha gondolkodom ilyen bonyolultan, de értem mit fejez ki és hiszem is amit mond, mert az Ige egyszerű. Az igék magyarázata katolikus részről egyértelmű, protestáns részről pedig szerteágazó és bizonytalan Luthertől kezdve napjainkig.

Mi tehát a probléma? Lássunk! Anélkül, hogy megsérteni akarnám protestáns testvéreimet, számomra úgy tűnik, hogy ebben a kérdésben jobban alapoznak a protestáns testvérek is a hagyományaikra, mint az Igére. A protestáns alapérzéshez hozzá tartozik a középkori klerikális szolgálati papság elutasítása, ami magával vonzza az eucharisztia ősi megünneplésének a felborulását. Ergó a teológiát is meg kellett változtatni az Oltáriszentségről/Úrvacsoráról. Bárcsak tévednék! De szerintem nem a teológia volt előbb, hanem az protestáns élet status quo-ja.

Számomra úgy tűnik, van olyan (portestáló) felekezet vagy csoport, ahol protestáns létük ellenére a saját hagyományaik diktálnak, és nem az Írásokat – vagy legalábbis erősen benne vannak a magyarázatokban. Pedig a hagyományt elvileg elvetik – a másokét, a sajátjukat nem – és így hagyományból az Úr testét és vérét letagadják. Szomorúság egy portestánst – aki deklaráltan sola Scriptura elvet vall – arra figyelmeztetni, hogy a hagyományai ellenében az Igét kövesse. Sokkal normálisabb egy katolikust – aki deklaráltan az elődök hagyományait is figyelembe veszi – a túlzó hagyományok miatt inteni. De úgy tűnik, hagyománya minden felekezetnek van, ha elismeri, ha nem. És követi is azokat. Ennyit a nyílt szemmel járásról. Mert hogy erről senki sem beszél.

Szóval az Ige alapján leborulok az Úr teste és vére előtt, mert Isten előtt hajtok térdet: „ez az én testem” – mondja Jézus. És ahol az Úr teste, ott van Ő is.

Azt meg kell jegyeznem, hogy az Úr valóban nem mondja, hogy a lakoma után meg kell őrizni és ki kell tenni imádságok alatt. Számomra az eucharisztia elsősorban szövetségkötési lakoma és nem kitett kenyér előtt való ima – és amennyire emlékszem tanáraim szavaira, azért mert az kat. Egyház is így gondolja. De ettől még az ima is jogos.

III.

Azért lennék bálványimádó mert Máriát imádom.

Azt mondod, hogy Mária „Jézus után még szült egy csomó gyereket Józseftől”. No, ezt melyik Bibliából idézted? A „hagyományod könyvéből”? :-) Merthogy nem a kinyilatkoztatott könyvekből, az bizti.

Erre gondolsz? Mk 3,31; Mk 6,3, Mt 13,55… Aki csak magyarul olvas Bibliát, és csak a mai magyar kultúrkört ismeri könnyet juthat erre a fenti megállapításra: Jézusnak vannak Máriától édes testvérei, ergó Mária szüzessége baromság.

Az elég közhely, hogy a testvér szó a közel keleti kultúrközben az unokatestvéreket is jelöli: náluk még a nagycsalád együtt élt, és nem elszeparáltan a férj, feleség és a gyerekek, ahogy ma nálunk. Azt már kevesen ismerik, hogy ha ki akarták hangsúlyozni, hogy valódi (magyarul: édes) testvérről van szó, nem csak a rokonság egyik tagjáról, akkor ezt meg is tették, pl. János hangsúlyozza Péterről, hogy András az első Jézussal töltött nap után akit odavisz hozzá, az a saját édes testvére: „εὑρίσκει οὗτος πρῶτον τὸν ἀδελφὸν τὸν ἴδιον Σίμωνα – Megtalálja ez először a testvérét a sajátját, Simont…” Tehát azt mondja: „a saját testvére”. Ezt a magyar fordítások – még a jobb hírben álló új protestáns fordítás is – elfedi egy sima „testvér” szóval. Na, azért – az Úr Igéje szeretetéért – tanultam görögöt, hogy ilyen tévedésekbe ne essek, hanem úgy ismerjem, ahogy a Szentlélek gondoskodott a szavairól.

Jobb lenne a Bibliát jobban ismerned, és a saját hagyományaidat kevésbé. Remélem sikerült ezt a kérdést megérteni. További anyagok pl. itt: eloviz.epk.hu/node/586

Maradjunk abban, hogy bizonyítani az Igéből nem lehet, hogy Mária szűz Jézus után. De bizonyítani azt sem lehet, hogy Jézusnak voltak saját testvérei, vagyis anyjától Máriától. De ha valamit feltételez az Ige, akkor azt, hogy nem volt Jézusnak édes testvére. Különben mi a csudának bízta az özvegy édesanyját egyik tanítványára? Ha lett volna Jézusnak testvére, akkor annak kellett volna gondoskodnia róla.

De hogy a teljes problémára válaszoljak: Nem imádom Máriát. Lehet, hogy vannak olyanok, akik igen, de én nem. És a Kat. Egyház sem. Tudom mi a megbecsülés, a példáknak kijáró tisztelet közti különbség. Ahogy a pünkösdi gyakorlatban más (élő) személy közbenjárását kérik, olyan, amikor mi élőhöz vagy szentként tisztelt személyhez fordulunk ugyanezért. És ahogy a pünkösdi felekezetek közbenjáró szolgálói nem sértik meg Jézus egyetlen közbenjárói voltát, hanem pont azt alkalmazzák, úgy mi, katolikusok sem.

Persze nem vagyok vak, tudom én hogy vannak olyan katolikusok – akik Jézus megváltását személyes tapasztalatként nem élvén át – úgy fordulnak egyes szentekhez, hogy valóban tőlük várnak megoldást. Na ezeket is kerülöm, mert nem azt hiszik, amit az Egyház tanít.

A Boldogasszonyos kérdésről. Az Üdvözlégy Mária kezdetű kérő fohásznak sok variánsa van. A nyugati Kat. Egyházban elterjedt változat kérdéses része így szól: „Sancta Maria, Mater Dei, ora pro nobis…” Vagyis: „Szent Mária, Istennek Anyja, imádkozz értünk…”.

Az elterjedt magyar fordítás ezzel szemben: „Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja”. Én is ismerem a magyar ősvallásnak a Kisboldogasszonyhoz és Nagyboldogasszonyhoz kapcsolódó részét (amennyire ez ismerhető). Ez a fordítás tényleg hordozhatja ezt a jelentéstartalmat is – ami valamikor átmenetileg jó volt, ma már semmiképpen sem (szerintem). Ez bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy magyar katolikusok között vannak ilyen „Mária-imádó” eretnekek.

Én – ha ritkán ilyet kötött formájú fohászt mondok – a latin szöveg alapján teszem: „Szent Mária, Istennek szülője”. Vagyis pontosabban a görög nyelvű Efezusi Zsinat (431) alapján a Θεοτόκος (Istenszülő, és nem anya) pontos magyar fordításával.

Végül: Két baj van.

1. Büszkébbek vagyunk mi felekezetek annál, hogy valamit feladjunk, tévedéseket elismerjünk. Kritizálni szeretünk. Egymást nem szeretjük. És nem tartjuk Jézus szavait (Jn 18), óhaját ezeknél fontosabbnak.
2. Anélkül szajkózzuk a „jól bevált” kritikákat, problémákat egymásra, hogy utána néznénk, hogy tényleg igazak-e. Nekem általában kerekedig a szemem, hogy állítólag mi, katolikusok miket hiszünk. Lassan megtanulom, hogy egyes protestánsok szerint mi miket hiszünk :-) Tehát, jó reggelt! A reformáció nem volt értelmetlen, hanem igenis jó hatással volt erre az Egyházra. Jó reggelt, nem minden változtathatatlan dogma, sőt! Én speciel nagyon sokat tanultam a klasszikus protestáns értékekből (legfőképp az Ige szeretetét és az evangelizációt). Jó lenne, ha újra megtudakolnák, hogy mit is hisz/tesz most a katolikus Egyház.