katolikus

Huh, hogy mennyire ellenszenvesek a maguk művészetét oly nagyra tartó művészek, akik minden mást megvetnek.

Csak szeretném megnyugtatni a barátaimat, hogy én is itt kaptam a diplomámat, de még a jelenlegi tanári, rektori és TO-vezetői generáció előtt. És magam írtam a dolgozatot, nem bérbe írattam. Nem biztos, hogy nagy tudományos munka :), mivel már dolgoztam, amikor írtam és két hetet szántam rá, de az én szellemi termékem teljes egészében.

Már régóta motoszkál bennem és feszít belülről az Eucharisztia egy vagy két szín alatti ünneplésének kérdése. Ez a hír most megtépázta a lelkem. Nem vagyok a Neokatekumenális Út tagja, voltaképpen senkit sem ismerek a tagjai közül, vagy ha ismerem, nem tudom, hogy ennek a mozgalomnak lenne a tagja. Nem is tett senki döntőbíróvá az ő kérdésükben.

Ez a legjobb a homeopátiáról eddig.

A téma ez: Isten (nem) egy zebra.

Először megdöbbentem, nem tudtam hová rakni: Ki csinálta ezt? Mi volt a célja? Ezt katolikusok csinálták? Ugye nem volt benne pap?

Aztán igyekeztem józanabbul gondolkodni: önmagában az, hogy botránykeltő, az még nem feltétlenül rossz. Jézus is botránykeltő volt, néha meg kifejezetten provokátor. Szóval úgy fogom fel, hogy értékeljük ki ezt az evangelizációt:

Amikor a teológián az új evangelizációról tanultunk, akkor én már érintett voltam: a karizmatikus megújulásban éreztem otthon magamat – amit egyértelműen a mozgalmak közé soroltak. Azt tanították, hogy az alulról induló mozgalmaké a jövő: a lelki megújulások mint mozgalmak öntenek formát az Egyházban. Hallgattam a tanáraimra, nyakik merültem ebbe a jövőképbe.