Két szín alatt

Már régóta motoszkál bennem és feszít belülről az Eucharisztia egy vagy két szín alatti ünneplésének kérdése. Ez a hír most megtépázta a lelkem. Nem vagyok a Neokatekumenális Út tagja, voltaképpen senkit sem ismerek a tagjai közül, vagy ha ismerem, nem tudom, hogy ennek a mozgalomnak lenne a tagja. Nem is tett senki döntőbíróvá az ő kérdésükben.

Az írásom kiváltó indoka az, hogy az ellenük folyó vizsgálat egyik indoka az állandó jelleggel történő két szín alatti áldozás. Ez minden alkalommal érint engem is, ahányszor misén vagyok.

Miért? Van egy pap barátom, együtt végeztünk sok évet a teológián. Amikor pappá szentelték és elkezdett misézni, akkor mesélte el élményét. Amikor az átváltoztatás szavait első néhány alkalommal mondta ki, annyira megdöbben a szavakon, amelyek elhagyták az ajkát: „egyetek ebből mindnyájan... igyatok ebből mindnyájan” – mert hogy ekkor döbbent rá: nem így fog történni, mint ahogy kimondta, ugyanis a Kenyérből valóban mindenki enni fog, de a Vérből rajta kívül senki. Ahogy elmondta, nem egy misén vett már részt az életébe, de erre az ellentmondásra, csak akkor döbbent rá.

Az átváltoztatás szavait nagy becsben őrizzük, nagyon ügyelünk arra, hogy pontosan hangozzanak el. Látom a paptestvéreket, hogy bár tudnák fejből, ilyenkor mégis nézik a misekönyvet előírásszerűen, hogy véletlenül se hagyjanak ki semmit. Ezek rendkívül fontos szavak, jelentést hordozó és cselekvő szavak. A papi küldetés egyik csúcspontja. Mi mégsem engedelmeskedünk nekik. Mert akárhogy is nézzük ezt a néhány szót, elég konkrét, világos felszólítás Jézus részéről egy igen fontos helyen és pillanatban. Ha akarnánk, ha fontosnak tartanánk, tudnánk neki engedelmeskedni.

Van egy szép diplomám arról, hogy a teológia baccalaureusa vagyok. Bár nem vagyok doktor, ismerem a két szín alatti áldozás kérdésének teológiai hátterét, teológiatörténetét, egyháztörténeti és felekezettörténeti vonatkozásait, higiéniai és gyakorlati problémáit, klerikális vonatkozásait, az érvényben lévő szabályokat, hagyomány kialakulását és jelentőségét, a minimalista érvelést és a népi szintű szokásos magyarázatokat is, meg hogy végül is nagy ünnepekkor betartjuk. Persze egyáltalán nem vagyok mindentudó, engedelmes tagja vagyok az egyháznak és az is maradok. De mindent összevetve, ha Jézus elé fogok állni az új életem első napján és Ő esetleg megkérdezné, hogy miért nem engedelmeskedtünk legalább a legnagyobb becsben tartott szavai egyikének: „és igyatok ebből mindannyian” úgy érzem ezek a magyarázatok mind szerte fognak foszlani.

Mint az igazmondó juhász leszúrom a botomat és megpróbálom eljátszani: Hát, ünnepnapokkor betartottuk. Mire Ő válaszolhatná: Hát akkor egyéb normál ünnepekkor miért nem hagytátok ki e szavakat, ha már nem akartatok neki engedelmeskedni… De akárhogy is próbálom, sehogy se jön ki egy jó válasz Jézusnak. Azt hiszem, ha tőlem ezt megkérdezné és néma maradnék.

Még jó, hogy nem vagyok pap, így van esélyem megúszni a kérdést :). A paptestvérek meg már bizonyára fölkészültek a kérdésből.