Ugye az Eucharisztia átváltoztató szavai elég fontosak nekünk? Hogy úgy mondjam, Isten számára is fontosak, mert ennek hatására lesz az Úrnak testévé és vérévé a kenyér és a bor. Szóval fontos szavak.
Csak tudnám, hogy akkor miért nem figyelünk rá: A pap minden alkalommal elmondja „és igyatok ebből mindnyájan” – és nem teszi: csak ő iszik belőle, senki más. Csak azt nem tudom, hogy észre veszi-e ezt? Vagy fel sem tűnik?
Ma Lulutól tanultam egy jót:
A liturgiában ezt imádkozzuk: „Ne vétkeinket nézd, hanem Egyházad hitét”.
Egyházad hitét? Hm…
Lehet, hogy jobban járnánk, ha a bűneinket nézné…
Készítettem vala egy Biblia regisztert. Akkoriban katolikus nem sok akadt, ami pedig akadt, az nagyon ormótlan volt.
Elkészítés:
Reagálva Németh László írására, aki nagyra becsülök, és a megjegyzésekre:
Kizárjuk-e a Microsoftot?
Aki az Egyházban nyilvánosan mer szólni a hitetlen prédikációkról, abban megvan a Lélek adta bátorság, amely az evangelizátor legfőbb karizmája. Már megtérésemkor ismertem ezt a nevet: Raniero Cantalamessa.
Reagálva ezekre:
No, lássuk csak, hogy is állunk ezzel?
A Szentírásban az Egyház elöljárói házasok voltak, ki is van kötve, hogy aki püspökségre törekszik, legyen szíves egyszer házasodni. Hogyan változott ez meg?
Lásd, hány esztendeje szolgálok neked, soha meg nem szegtem parancsodat, mégsem adtál nekem soha egy kecskét sem, hogy mulathassak barátaimmal.
Fiam! te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd.
A tékozló fiú történetét már sokszor hallottuk. Ismerjük. Szeretjük. Oly jó hallgatni, ahogy visszafogadnak bennünket az atyai háza. Ez olyan szívmelengető.
